Farkas Elemér (1874–1960) állami rendőrkapitány és Gsell Stefánia (1887–1959) gyermekeként született polgári családban.[3] Iskoláit Budapesten, az Angolkisasszonyoknál végezte, ahol édesapja kívánságára tanítónői oklevelet szerzett. Zeneakadémiai tanulmányait 1934-ben kezdte meg, ahol Maleczky Bianka növendékeként operaénekesi diplomát nyert 1939-ben. A Zeneakadémia elvégzése után a budapesti Operaház szerződtette, ahol Giacomo PucciniBohéméleténekMimijével debütált. Nagy sikerére való tekintettel az Operaház akkori vezető karmesterének (Sergio Failoni) ajánlásával még ebben az évben a párizsi Opera színpadán is elénekelte ezt a szerepet.
Rövidesen a magyar zenei élet kimagasló személyisége lett, amivel együtt járt az akkori reprezentatív hangversenyeken való fellépés. Így szerepelt többek között a Zeneakadémián, a Vigadóban, a Hubay palotában, a Károlyi-kertben. A Rádió zenei műsoraiban – amelyeket akkor még rendszerint egyenes adásban közvetítettek – állandó szereplő lett. Az 1941-ben közvetített Lehár A víg özvegy c. operettjében Valencienne szerepét énekelte Udvardy Tibor partnereként.
Szívesen énekelte klasszikus szerzők dalait is: Brahms, Kodály, Mendelssohn, Mozart, Schubert, Schumann, Richard Strauss dalainak előadásával vált ki. Legkedvesebb dala Mozarttól Az ibolya volt. Lírai szoprán hangfekvése ellenére énekelt koloratur-bravúráriákat is (Bellini: Norma – Casta diva, Erkel: Hunyadi László – La Grange-ária).
Már operaházi tagsága idején rendszeresen énekelt szólót a budapesti Mátyás-templom kórusa élén.
Operaházi szerződését 1954-ben megszüntették „osztályidegen” bélyeget sütve rá.
Ezután csak vidéki zeneiskolákban énektanárnőként kapott állást. Ceglédre, Albertirsára járt tanítani, csak Kodály közbenjárására sikerült Budapesten zeneiskolai magánének-tanári álláshoz jutnia a IX. kerületi zeneiskolában.
Énekesnői karrierjét mégsem engedte megtörni, mert a Mátyás-templomhoz mindezek ellenére hűséges maradt, a legtöbbet szereplő szólisták közé tartozott. 33 éves Mátyás-templomi pályafutása alatt a templom teljes repertoárjának szopránszólóit elénekelte (pl. Beethoven: C-dúr mise, Haydn: Harmónia-mise, Nelson-mise, Teréziamise, Liszt: Esztergomi mise, Koronázási mise, Mozart: Koronázási mise, Mozart: Requiem)
1974. június 23-án énekelt utoljára a Mátyás-templomban, Mozart: Koronázási miséjének szólójával búcsúzott az őt nagyon tisztelő zenésztársaitól és közönségétől.
