Ez a szócikk a magyar építőmérnökről, egyetemi tanárról, a BME Építőmérnöki Karának 1997–2005 közti dékánjáról szól. Hasonló címmel lásd még: Farkas György (egyértelműsítő lap).
Diplomáját 1971-ben szerezte a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán, s attól kezdve – kisebb megszakításoktól eltekintve – az egyetem oktatója maradt, egészen nyugdíjazásáig. 1975-ben mérnöki matematikai szakmérnöki oklevelet, 1976-ban műszaki doktori címet szerzett.
Kandidátusi disszertációját 1994-ben védte meg, ezzel egyidejűleg PhD címet is szerzett. 1999-ben habilitált. 1997-től 2001-ig Széchenyi professzori ösztöndíjas volt, 2004-ben a Magyar Mérnökakadémia rendes tagjává választották.
1995-től a Vasbetonszerkezetek Tanszék, majd 2000 és 2010 között jogutódja, a Hidak és Szerkezetek Tanszék vezetője, 1997-től 2005-ig az Építőmérnöki Kar dékánja volt. 2005-ben a BME Szenátusának tagjává választották – e grémiumon belül a Gazdasági Bizottság elnöke is volt –, tisztségét 2016-ig töltötte be.
Pályafutása során széles körű nemzetközi kapcsolatokra és tapasztalatokra tett szert. 1991-ben munkatársai és a francia Freyssinet cég részvételével létrehozták a Pannon Freyssinet vállalatot, melynek hosszú ideig műszaki igazgatója volt.
Aktív szerepet vállalt a tartószerkezetek tervezése európai szabványrendszerének, az Eurocode-ok kidolgozásában, oktatásában, hazai bevezetésében, az angol nyelvű szabványok honosításában, a nemzeti mellékletek kialakításában.
Kutatási területei
Magasépítés
Hídépítés
Feszített szerkezetek
Vasbeton építmények megerôsítése
Vasbeton és feszített vasbeton szerkezetek modellezése
Korszerű vasbeton építési anyagok és technológiák
Oktatott tantárgyai
Feszítési technológiák tervezése
Hidak és infrastruktúra szerkezetek
Magasépítési vasbetonszerkezetek
Vasbeton hidak
Elismerései
Az Építőmérnöki Kar Hallgatókért díja (1996, 2005, 2016)
A Közlekedéstudományi Egyesület irodalmi díja (2000)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2003)
