Szalapataki Nagy Mihály (1706-1756) alispán özvegye, barkóczi Rosty Katalin (†1760) az 1760július 14.-én kelt végrendeletében a legidősebbik unokaöccsére, boldogfai Farkas Andrásra minden zalalövői ingó és ingatlan javát hagyta.[2] Másrészt, mivel Farkas András édesanyja, Rosty Anna révén az osztopáni Perneszy család leszármazottja volt, akik Zalalövő urai voltak évszázadok során, ahogy nagynénje is, a családja örökölt egy birtokrészt a településen. Rosty Anna 1779-ben megírt végrendeletében,[3] boldogfai Farkas Andrásra hagyta az egész 97 úrbéri holdas zalalövői birtokrészt, amelyen 3 jobbágy család és 10 zsellér család lakott.[4][5]
Boldogfai Farkas András 1768. szeptember 7-től a kapornaki járás alszolgabirájaként szolgált, lakóhelye a zalalövői kúriája volt. Amikor 1777-ben létrehozták a zalalövői járást Farkas András lett az első főszolgabírája; ezt a tisztséget 1777. szeptember 9-e és 1781. szeptember 24.-e között töltötte be.[6] Mellette a majdani sógora, tubolyszeghi Tuboly László (1756-1828) alszolgabíró tevékenykedett. Az 1781-es tisztség választáskor Tuboly Lászlót, Farkas András öccse, boldogfai Farkas László (1747-1796) váltotta le alszolgabíróként; a beteg Farkas András főszolgabírói hivatalát idősebb nemesnépi Marton György (1730-1795) táblabíró, andráshidai földbirtokos vette át.
Farkas András feleségül vette a Hahót-Buzád nemzetségből származó csányi Csánÿ Anna (*1745.–†Rábatótfalu, Vas vármegye, 1800. október 13.) kisasszonyt,[8] akinek a szülei csányi Csánÿ László (1704–1771), táblabíró, szolgabíró, földbirtokos és hertelendi Hertelendy Krisztina asszony voltak. Boldogfai Farkas Andrásné csányi Csánÿ Anna unokaöccse, csányi Csány László (1790–1849) politikus, közmunka- és közlekedésügyi miniszter a Szemere-kormányban, táblabíró, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja volt. Farkas András és Csánÿ Anna hazásságából nem maradt örökös. Boldogfai Farkas Ferencné barkóczi Rosty Anna 1779. július 11.-én Zélpusztán írta meg a végrendeletét, amelyen a saját és a férjétől származó birtokait, kúriait, hegyvámjait, szőlői, rétjei, erdőit, bútorait a két leány- és a hét fiúgyermeke közül osztotta szét. A zalalövői földbirtokot legidősebb fiára boldogfai Farkas Andrásra zalalövői főszolgabíróra hagyta.[9] Farkas András özvegyasszonya, Csánÿ Anna, a zalalövői földbirtokát elzálogosította pallini Inkey Imrének,[10] ahhoz, hogy az ő Csánÿ fivérei adóssága kifizetésére hozzájárulhasson; ezzel a zalalövői földbirtok végleg kikerült a boldogfai Farkas család kezéből. Özvegysége alatt Csánÿ Anna elköltözött Rábatótfalura fivéréhez, Csánÿ Ferenc (1745–1809) földbirtokoshoz. Hosszú több éves eredménytelen pereskedések folytak özvegy Farkas Andrásné Csánÿ Anna, majd Csánÿ rokonai és a boldogfai Farkas család örökösei, akik szerették volna visszaszerezni a családi vagyonból kikerült zalalövői birtokot, azonban minden próbálkozás hiábavaló volt.[11]
Jegyzetek
↑A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 47. kötet - 22. oldal
↑ZML. XIII. 10. Farkas család iraitai. 3. doboz. 131.p
↑ZML. XIII. 10. Farkas család iratai (Boldogfai) 4. doboz. 1800. d)
↑Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. 927. o.