Fischer Miksa (1842–1901)[4] és Mayer Betti (1841–1903)[5] fia. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a budapesti Ipariskolában tanult. Ezt követően asztalosként dolgozott, majd Bécsben képezte magát, és a H. Dubell u. Söhne bútorkészítő cég rajzolója lett. Ekkoriban a cég munkatársaként több budapesti főúri palota berendezésén dolgozott. 1890–1891-ben Steindl Imre munkatársa volt az Országház belső kiképzésének tervezésében. Három évre visszatért Bécsbe, ahol a Járay cég foglalkoztatta. 1894-ben Párizsban járt, majd a hamburgi Heynemann cég munkatársaként részt vett a bukaresti királyi palota berendezésének megtervezésében. 1895-ben tért vissza Magyarországra, és a következő évben megrendezett millenniumi kiállításon szerepelt először önálló iparművészeti tervezőként, ahol nagy sikereket ért el történeti stílusokban tervezett bútoraival.
1899-ben kinevezték a Budapesti Magyar Állami Felső Ipariskola tanárává. Később rajztanári oklevelet szerzett. Tevékenyen részt vett az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonjának munkálataiban. Számos díjat kapott: 1902-ben az Iparművészeti Társulat kiállításán állami nagy aranyérmet, 1902-ben Torinóban és 1904-ben a St. Louis-i nemzetközi kiállításokon aranyérmet, az 1906-os milánói világkiállításon grand prix-t. Megszervezte és vezette a máramarosszigeti hímző- és szövőipari tanfolyamot. Bútorterveinek kialakítására a párizsi art nouveau hatott, díszítő motívumaival az itthoni szecesszió népies irányzatának jelentős képviselőjévé vált.
