Eredeti szakmája kovácsmester. Csakhamar megtanult énekelni, s 1837–38-ban a Pesti Magyar Színház kórusának tagja volt, majd Kassán és Kolozsvárott lépett fel vándortársulatokkal. 1842-ben debütált budapesti Nemzeti Színházban Belcore szerepében Donizetti: Szerelmi bájital c. darabjában. Prózai szerepeket is megformált kezdetben, később népszínművekben is láthatta a közönség. Sobri (Szigligeti Ede: Két pisztoly) szerepében volt igazán sikeres. Ezután Bécsben folytatott énektanulmányokat. 1845-ben lett a Pesti Magyar Színház tagja, egészen 1863-ig játszott ott. Zeneszerzéssel és dalgyűjtéssel is foglalkozott, kiadott több dalgyűjteményt.
Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerk. Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft, 1999
Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918
Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]
