Förster Ede (1844–1908)[2] ügyvéd és Kosáry Kornélia fiaként született. Testvéreivel (János, Kálmán) együtt az Iglói Evangélikus Főgimnáziumban tanult.[3] A Budapesti Tudományegyetem Bölcsésztudományi karán az Eötvös-kollégium tagja volt, majd Berlinben és Párizsban folytatta tanulmányait. Bölcsészdoktori oklevelevelet szerzett.
1904–1919 között Szepes vármegye levéltárosa volt Lőcsén. 1918-ban a szepességi németség Magyarországon belüli maradásának híve volt, majd a csehszlovák államfordulat alatt a független Szepességi Köztársaság megalakítását szorgalmazta. Emiatt kénytelen volt elhagyni szülőföldjét és Budapestre költözött. 1919-ben az Országos Levéltárban kapott állást, de rövidesen elhunyt.
1909-től a Szepesmegyei Történelmi Társulatnak nyolc éven át volt a titkára. A Közlemények Szepes Vármegye Múltjából című folyóirat alapítója, majd szerkesztője. Kiadta Hain Gáspár Lőcsei Krónikáját. 1911-ben kidolgozta a a szepesi levéltár selejtezési rendjét, majd a szepesi nemesi címerek és címeres levelek alfabetikus jegyzékét.
