Földes Imre (eredetileg: Feld Imre, ismert Földes Feld Imre néven is; Budapest, 1881. május 31.[2][3] – Budapest, 1948) magyar grafikus, plakátművész, illusztrátor.
Élete
Royal Apollo filmplakát 1916-ból
Feld Adolf pécsváradi születésű kereskedő és a galaci születésű Rosenzweig Zsófia fiaként jött a világra. A budapesti Mintarajziskolában (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) Hegedűs László és Zemplényi Tivadar osztályán tanult, azután Bécsben, Münchenben, Berlinben és Párizsban képezte magát.[3][4] Kezdetben dekoratív képeket, bélyegeket és plakátokat készített, reklámplakátjaival két ízben is (1908, 1910) második díjat nyert pályázatokon. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tagja lett, a szervezet kiállításain 1905-től az első világháborúig évente részt vett.[5] Reklámplakátjai már az első világháború előtt ismertek voltak, Budapest utcáinak hirdetőoszlopain, vasúti várótermekben, fürdőkben voltak láthatók.[6] 1918. december 3-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött a nála tíz évvel fiatalabb Kapotsffy Irén magántanítónővel.[7] 1918-tól önálló grafikai intézete volt Budapesten, 1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság részére is készített plakátokat,[8] nem kizárt, hogy a retorzióktól félve döntött úgy 1921-ben, hogy Temesvárra költözik. A Művészeti Lexikon szerint a temesvári Helikon művészeti vezetője lett ekkor, ám az erdélyi helikoni közösség azonban csak 1926-ban alakult, így valószínűleg néhány évig mással foglalkozhatott, mielőtt a közösségnek kezdett dolgozni.[3] 1923-ban zsánerképeiből kiállítást rendeztek Temesváron.[9] Bár Erdélyben élt, továbbra is tervezett Budapesten megjelenő plakátokat. Átköltözött Nagyváradra, ahol 1927-ben Zsigmond Béla (?–1945) festőművésszel közösen festészeti iskolát nyitottak. 1929-ben - Romániát képviselve - részt vett a müncheniDas internationale Plakat című kiállításon.[10] 1931-ben Iványi Jenő és Mottl Román Pál társaként egy újabb festészeti szabadiskolát nyitottak. A nagyváradi újságíróklubban miniatűrjeiből egyéni kiállítása nyílt 1936-ban.[11] Időközben 1935-ben Bukarestbe költözött,[3] de a világháború kitörését követően hazatért Magyarországra. Minden bizonnyal zsidó származása is közrejátszhatott abban, hogy már nem foglalkoztatták, nincsenek is információink utolsó éveiről. 1948-ban hunyt el ismeretlen időpontban és körülmények között.
Művészetét - elsősorban plakátművészetét - csak évtizedekkel halála után fedezték fel ismét: 1976-77-ben Párizsban a L´art 1900 en Hongrie kiállításon volt látható plakátja, Magyarországon 2016-ban a Savaria Múzeum,[12] 2018-ban a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállításán szerepeltették művét.[13]
Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. Oradea-Nagyvárad, Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., 1928.
Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső. Oradea, 1933-1937.
Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008.
Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
