Egy görbeevolvense egy sima görbe, melyet úgy kapunk, hogy a görbére felcsévélünk egy fonalat, majd mindig feszesen tartva lecsévéljük róla. Végpontjának pályája a görbe evolvensét írja le. Az evolvens olyan ruletta, amelynél a legördülő elem egyenes, melynek egy adott pontja generálja az evolvenst.
Analitikailag: ha a függvény a görbe természetes parametrikus alakja (vagyis minden s-re), akkor
az evolvens parametrikus alakja:
Egy parametrikus egyenleteivel definiált görbe evolvensének egyenletei:
Példák
Körevolvens
A kör evolvense egy spirális görbe. Derékszögű koordináta-rendszerben a görbe egyenletrendszere:
Ahol t a szög és a a kör sugara.
A körevolvens ívhossza:
A görbületi kör sugara:
Az APO szektor területe:
Az x tengelyt a görbe az abszcisszánál metszi, ahol a egyenlet gyöke.[1]
A körevolvensnek nagy jelentősége van a fogaskerekeshajtóműveknél: a jelenleg gyártott fogaskerekek túlnyomó részénél evolvens fogazatot használnak. A fogaskerék geometriai számításainál az alábbi egyenleteket használják:
ahol az egyes jelölések az ábra szerintiek. Itt ra az alapkör sugara, α a lefejtőszög, inv α pedig az evolvensszög.[2]
A ciklois egyik evolvense egy kongruens ciklois. Derékszögű koordinátákat alkalmazva a görbe egyenletrendszere:
ahol t a szög és a sugár.
Evolúta
Egy síkgörbe görbületi középpontjainak mértani helyét a görbe evolútájának nevezik. Ez egyben a görbe normálisainak burkológörbéje is. Ha a görbe a görbének evolútája, akkor a görbének evolvense. Adott evolútához végtelen sok görbéből álló evolvenssereg tartozik, ezek a lefejtő fonál eredeti hosszában különböznek egymástól.[3] Adott alapkörhöz tartozó körevolvensek egybevágóak.