Fodor (Friedländer) Sándor kereskedősegéd és Gutstein Gizella egyetlen gyermekeként született magyarországi zsidó családban.[2][3] Első színházi szerepeit a magyar fővárosban kapta; már kisgyermekként táncolt a Magyar Királyi Operaházban.[4]
Az első világháborút követő pénzügyi nehézségek miatt a Fodor család elhagyta hazáját, és 1929-ben Brazíliába emigrált, ahol először São Paulóban telepedtek le. A következő évben a mindössze tizenegy éves Eva Rio de Janeiróban folytatta táncosnői karrierjét. Tízéves korában kezdett klasszikus táncot tanulni Maria Olenewa tanítványaként a Teatro Municipalban. Ekkor vette fel a „Todor” művésznevet az eredeti családneve helyett, annak rossz csengése miatt.
Tizenöt évesen, 1934-ben vizsgát tett és csatlakozott a Teatro Recreio társulatához, ahol színésznőként Luis Iglesias és Freire Junior „Há uma forte corrente” című revüműsorában debütált. 1936-ban feleségül ment Iglesiashoz, és ő lett a revütársulat első színésznője. Hamarosan kiderült a komikus szerepekhez való tehetsége, ami arra késztette a férjét, hogy olyan darabokat írjon, amelyekben kifejezetten az ő tudásához mért karaktereket alakíthat. A naiva szerepkör specialistája volt. Repertoárjában hazai és külföldi szövegek egyaránt szerepeltek. Színpadra vitte magyar szerzők műveit, akik mindaddig ismeretlenek voltak a brazil közönség előtt.
Első drámai szerepét George Bernard ShawCandida című darabjában kapta, amely az 1946-os Rio de Janeiró-i évad egyik legnagyobb sikere lett, s négy hónapig játszották. Ezt követte az 1947-es évben Somerset MaughamCarta című műve.
Férje, Luiz Iglézias rendező 1957-ben készített számára egy műsort As Aventuras de Eva címmel a Tupi TV-n, ahol egy szerény titkárnőt alakított. Iglezias arra is ösztönözte, hogy saját társulatot alapítson Eva e Seus Artistas néven, amely az 1950-es évek végéig működött, és amelyben az akkori színházi élet olyan nagyjai fordultak meg, mint André Villon, Elza Gomes, Henriette Morineau, André Villon, Jorge Dória és még sokan mások; a társulattal háromszor utazott Portugáliába és fellépett Afrikában is.[6]
1958-ban megözvegyült és egy időre visszavonult a szerepléstől. Hat évvel később újból megházasodott, Paulo Nolding színházigazgató felesége lett, aki 1989-ben hunyt el. Gyermekei nem születtek.
Igazán ismertté televíziós szereplései tették. Huszonegy telenovellában és minisorozatban játszott. Legjelentősebb szerepe Kiki Blanche volt, a Locomotivas című szappanoperában (1977).
Utolsó televíziós szerepeinek egyikét a Magyarországon is nagy sikert aratott India: Álmok útján (Caminha da Índias) című sorozatban alakította.
↑Aguinaldo Silva: As Mil Faces de Eva. Notícias da TV, 2012. augusztus 9. [2012. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 10.)
↑MAGGIO, Sérgio: Senhora Sorriso. Diário de Pernambuco, 2008. január 6. (Hozzáférés: 2016. november 18.)
↑Simone Magalhães, in: Aguinaldo Silva Digital: As Mil Faces de Eva. Notícias da TV, 2012. augusztus 9. [2012. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 10.)