18 évesen Párizsba költözött, ahol au pairként dolgozott. A szülők akarata ellenére feleségül ment a család fiához, Pascal Jolyhoz.
Titkárnőként vállalt munkát, és közben esti iskolában szerzett jogi végzettséget. Gazdasági ügyekre specializálódott, és 1990-ben a párizsi Legfelsőbb Bírósághoz került vizsgálóbíróként. Itt hamar feltűnt fáradhatatlan küzdelmével, amit a korrupció ellen folytatott. Különösen nagy visszhangot váltott ki Roland Dumas volt külügyminiszter, az ismert milliárdos Bernard Tapie, illetve a Crédit Lyonnais bank ügye. Leghíresebb esete azonban a vezető francia olajtársaság, az Elf Aquitaine ügye volt, ahol – számos halálos fenyegetés ellenére – több korrupciós ügyet is leleplezett.
Joly később a norvég igazságügyi és külügyminisztérium különleges tanácsadójaként dolgozott. 2002-ben a Reader’s Digest az év emberének jelölte Európában. A 2009-es európai parlamenti választásokon a francia zöldeket tömörítő France Écologie listájáról szerzett mandátumot.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Eva Joly című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
