Az eszkimó nyelvek az eszkimó-aleut nyelvcsalád nagyobbik ágát alkotják. A nyelvcsalád kisebbik ágától, az aleuttól jól elhatárolódnak bizonyos közös vonásaik révén. A különböző eszkimó csoportok beszélik őket, bár a nyelvvesztés (Grönlandot kivéve) mindenütt jelentős.

Az eszkimó nyelvek az eszkimó-aleut nyelvcsalád nagyobbik ágát alkotják. Az aleut az egyetlen bizonyíthatóan rokon egyéb nyelv, tőle az említett közös jellegzetességek révén különülnek el (például inkorporáló és poliszintetikus vonások, ergatívuszi szerkesztés jellemzi őket; a nyelvcsalád kisebbik ágára, az aleutra e vonások kevésbé jellemzőek).

A paleoszibériai nyelvcsalád hipotéziseként ismert (különféle) rokonítások vitatottak. Például az uráli és az indoeurópai nyelvcsaláddal próbálták rokonítani, előbbivel például a birtokos személyragozás, utóbbival bizonyos egyeztetések léte miatt.^[1]

Az egymáshoz közeli eszkimó csoportok nyelve általában kölcsönösen érthető, de hosszabb nyelvlánc esetén már jelentősek lehetnek a különbségek. Nyelveik csoportosításánál tehát vegyük figyelembe, hogy egyes esetekben kontinuumokról van szó. Általában jupik és inuit ágat különböztetünk meg. A nemrég kihalt szirenyiki eszkimó nyelv besorolása vitatott: a jupik és az inuit melletti önálló ágnak tekintik, vagy a jupikhoz sorolják.

A Szibériában élő eszkimó csoportok esetében a földrajzilag legkeletibb elhelyezkedésű naukani eszkimó nyelv képez nyelvészeti értelemben is egyfajta „hidat” a csaplini eszkimó nyelv és a Bering-szoros túlpartján beszélt alaszkai eszkimó nyelvek között (miként a kölcsönös érthetőségi vizsgálatok mutatják).^[2] A csaplini eszkimó nyelvtől nyugatabbra a nagyon sajátos szirenyiki eszkimó nyelv volt fellelhető a XX. század végéig, ez utóbbi nyelv viszont rendkívül különbözik nyelvészetileg az összes többi eszkimó nyelvtől, beleértve földrajzi szomszédait is.

Földrajzilag az ázsiai oldalon csak Csukcsföld keleti részén élnek eszkimók, ezek közöl a csaplini eszkimók nyelve földrajzilag középütt helyzkedik el a szirenyikiek és a naukaniak között, ezért a nyelvészeti szakirodalomban történetileg a némileg félreérthető „Central Siberian Yupik” nevet kapta nyelvük,^[3] szándékolt jelentését magyarul egyértelműbben a „középső szibériai-jupik” tagolás adná vissza (csak keleti parton belül a három kis falura nézve középső, nem egész Szibériára nézve, sőt még csak Csukcsföldre nézve sem).^[4]

A politikailag az USA-hoz tartozó Szent-Lőrinc-szigeten szintén a fent említett „csaplini eszkimó”, azaz „középső szibériai-jupik” nyelvvel szinte megegyező nyelvjárást beszélő eszkimók élnek. A múltban szoros volt a kapcsolat a sziget lakossásága és a szibériai parti földijeik közt, ebben durva megszakítottságot hozott a hidegháború. Az amerikai források között gyakori a St. Lawrence Island Yupik (Szent-Lőrinc-szigeti jupik) megnevezés a sziget nyelvére. Szigorúan számszaki értelemben (földrajzi hosszúság) a Szent-Lőrinc sziget súlypontja enyhén nyugatabbra fekszik, mint az ázsiai part legkeletibb pontja, a Gyezsnyov-fok (egyben a naukani eszkimó terület), a sziget távolság szempontjából is a szibériai parthoz fekszik közelebb, az ázsiai part a szigetről jó időben szabad szemmel is látható.

Bár a sziget és az ázsiai részek lakossága közt ma újra komoly kulturális kapcsolat létezik (lebontva a hidegháború okozta kényszerű korlátokat), de az ázsiai területeken a nyelvvesztés folyamata mára már jobban előrehaladottá vált, mint a Szent-Lőrinc szigeten, ezért a beszélők puszta száma szerint immár ott él a legtöbb beszélője az ázsiai eszkimó nyelveknek, bár a helyzet egészében mindenütt rendkívül borús, főleg a fiatalok nyelvmegtartása tekintetében.

Sok más természeti néphez hasonlóan kevés számnevet használnak (bár többet, mint a régi ausztráliai őslakók). Ugyanakkor legtöbb nyelv kifinomult árnyalatok megkülönböztetését tette lehetővé sok téren:

• Egyes szavakra (például a rozmár megnevezésére) sok megnevezés állt rendelkezésre, aprólékos jelentésbeli eltéréssel (például az állat kora, testhelyzete szerint).^[5] Az élővilág kifinomult árnyalatokat megkülönböztető megnevezésrendszerét más természeti népeknél is dokumentálták (ausztrál őslakók).^[6]
• Kb. egy tucatnyi mutatónévmást használtak.^[7][8] Ezek nemcsak a mutatott dolog közellétére vagy távollétére utalhatnak, hanem mozgására (például közeledés, elhaladás), láthatóságára (például a látóhatáron túl) is.^[5]

Az eszkimó nyelvek tipológiailag a poliszintetikus nyelvek közé sorolhatóak.

Példa (a Csukcsföld legkeletibb peremén élő szibériai eszkimók nyelvei közül az Ungaziq-település környéki, továbbá a Szent Lőrinc-szigeten élő eszkimók nyelvéből):

Apanga qayumeng meghaquq.

Nagyapja teát iszik.

A mondatban előforduló szótövek és toldalékok íme alább.

• Szótövek:
  • Névszói tövek (N). apa-: nagyapa, qayugh-: tea,
  • Igetövek (V): megh-: inni;
• Toldalékok:
  • Igei toldalékok: -gaqe- (V→V): jelen idő, -u-: kijelentő mód, -q: egyes szám 3. személy (tárgyatlan ragozás esetén).
  • Névszói toldalékok, itt a -nga egyes szám harmadik személyű birtokos személyrag, továbbá a -meng ablatívuszi esetrag, amely (egyéb funkciói mellett) a tárgyatlan ragozású ige esetében annak határozatlan tárgyának megjelölésére is használatos.

Az egyes elemek összekapcsolódásakor jól körülírható szabályok szerinti változások következnek be:

Apa(N)${\displaystyle |}$nga${\displaystyle \,\,\,\,}$qayu${\displaystyle {\frac {\text{gh}}{}}}$(N)${\displaystyle |}$meng${\displaystyle \,\,\,\,}$megh(V)${\displaystyle |}$${\displaystyle {\frac {\text{g}}{}}}$aq${\displaystyle {\frac {\text{e}}{}}}$(V→V)${\displaystyle |}$u${\displaystyle |}$q

Itt látszanak a kiesések a „törtvonalak” mentén felülről lefelé nézve (természetesen bonyolultabb szabályok is lehetségesek), és ezeknek eredményeképp áll elő a már mutatott végső mondat,

Apanga qayumeng meghaquq.^[9]

A morfofonológiai szabályok^[10] persze igen bonyolultak is lehetnek, ezek „generálhatósága” érdekében a többletinformációt hordozó absztrakt morfofonetikai segédjelek építhetők be a szuffixumok lexikonába (ld. pl. Jacobson jelei^[11]):

Elvont segédjelekkel ábrázolt teljes mondat a lexikon jeleiből nyersen összerakva:

Kaate${\displaystyle |}$@—nghite${\displaystyle |}$~_f(g/t)u${\displaystyle |}$q.

Nem érkezett meg.

Lexikon: kaate- (érkezni, igei szótő), -@—nghite- (tagadó szuffixum), -~_f(g/t)u- (a kijelentő mód szuffuxuma tárgyatlan ragozásnál), -q (az egyes szám 3. személy igei személyragja tárgyatlan ragozásnál)

A jelekben tárolt szabályok révén megjelenő átalakulások:

Kaa${\displaystyle {\frac {\text{te}}{}}}$${\displaystyle |}$${\displaystyle {\frac {}{\text{n}}}}$n${\displaystyle {\frac {}{\text{e}}}}$ghit${\displaystyle {\frac {\text{e}}{}}}$${\displaystyle |}$${\displaystyle {\frac {\text{g/t}}{}}}$u${\displaystyle |}$q

A végleges alakok:

Kaanneghituq

Nem érkezett meg.^[12]

Animisztikus hiedelemviláguk a nyelvi jelenségekben is tetten érhető.

Az ausztrál őslakókhoz hasonlóan,^[6] nyelvi tabuk lépnek életbe haláleset alkalmával: tilos a halott nevét kimondani. A tabu egy jó darabig, például a „reinkarnációig” tart (valójában itt sok helyi variáció lehetséges). Mivel sok személynév egyúttal köznév is, ezért elszigetelt közösségekben a halotti névtabu az érintett szavak megváltozását vonhatja maga után, ezzel szemben a más csoportokkal rendszeres kapcsolatot tartó közösségben a nyelvi tabu föloldása után visszaáll az eredeti szóhasználat, hiszen a folytonos külső hatásnak köszönhetően nem kopik ki a köztudatból az eredeti kifejezés.^[13]

Bevezetésként megint csak említsük meg az ausztrál bennszülötteket, ahol a közösségen belüli nyelvváltozatok több formában is jelen vannak (anyósnyelv, titkos ceremoniális nyelv).^[6]

A közösségen belüli több nyelvváltozat létét az eszkimók is ismerik. Az eszkimó samanizmus egyik érdekessége (bár ezzel nem áll teljesen egyedül a samanizmus címkével illetett többi kultúra között^[15]), hogy a sámán sajátos (archaizmusokból és metaforákból álló) nyelvet használhat a szellemekkel való érintkezésben.^[16][17] Hasonló sajátos nyelvet használhat esetleg az anya is a csecsemővel kapcsolatos egyes rítusok során.^[18] Nagytudású emberek képesek mondataik minden egyes szavát sajátos külön nyelvükön mondani.^[19]

A hangokat jelölő (eredeti) írásról nem tudunk. Események képregényszerű ábrázolása (a mozzanatok részben lineáris rendben való megrajzolása) azonban előfordul^[20] (agyarvésetek^[21]). A szibériai eszkimókkal nagyon szoros kulturális kapcsolatban levő csukcsok esetében a közelmúltból származó részletesebben elemzhető forrás is van: Tenevil rénszarvaspásztor képírásának esete.

A legtöbb esetben latinbetűkkel (vagy a szibériai eszkimók esetén cirillbetűkkel) írják át az eszkimó szavakat (szükség esetén mellékjelek használatával). Készült sajátos írás is, azonban ez is modern fejlemény.

• Emily Chen: „Measuring the value of linguistics: a case study from St Lawrence Island Yupik” c. cikke, in: ACL 2019 • The 57th Annual Meeting of the Association for Computational Linguistics • Proceedings of the Student Research Workshop
• Fienup-Riordan, Ann. Boundaries and Passages: Rule and Ritual in Yup'ik Eskimo Oral Tradition (angol nyelven). Norman, OK: University of Oklahoma Press (1994) 
• Freuchen, Peter. Book of the Eskimos (angol nyelven). Cleveland • New York: The World Publishing Company (1961) 
• Eliade, Mircea. A samanizmus, Osiris könyvtár sorozat. Budapest: Osiris Kiadó (2001). ISBN 963 379 755 1 
• Kleivan, Inge, B. Sonne. Eskimos: Greenland and Canada, Iconography of religions, section VIII, "Artic Peoples", fascicle 2 (angol nyelven). Leiden, The Netherlands: Institute of Religious Iconography • State University Groningen. E.J. Brill (1985). ISBN 90-04-07160-1 
• Krauss, Michael (szerk). Yupik Eskimo prosodic systems, Alaska Native Language Center Research Papers (angol nyelven). Alaska Univ., Fairbanks. Alaska Native Language Center (1985). ISBN 0-933769-37-7 
• Merkur, Daniel. Becoming Half Hidden: Shamanism and Initiation among the Inuit (angol nyelven). Stockholm: Almqvist & Wiksell (1985). ISBN 91-22-00752-0