Az Esterházy családcseszneki ágából származott. Édesapja galántai báró Esterházy Mihály (1629–1686),[5] édesanyja, a Nádasd nemzetségből származó nádasdi és derecskei Darabos Mária (?–1667),[6] aki apjának első felesége volt. Édestestvére Esterházy László (1666–1747),[7] féltestvére Esterházy Borbála (1668–1699),[8] aki édesapja második házasságából született.
1690-ben feleségül vette cziráki és dénesfalvi bárónő Cziráky Katát,[9] akitől öt gyermeke született: János (1691–1744),[10] Krisztina (?–?, 1716-tól Révay Péter felesége),[11] Klára (?–1720 után),[12] Zsuzsanna (?–1712 körül)[13] és Jozefa (1708–1756 körül).[14]
Részt vett a törökellenes háborúban. 1687-től alezredesként, 1691-től ezredesként szolgált a császári seregben. 1704 januárjában azonban II. Rákóczi Ferenchez csatlakozott, s a kuruc hadsereg generálisa lett. 1704-ben Károlyi Sándor helyetteseként szolgált a dunántúli hadszíntéren. Nem sokkal később császári fogságba esett, s ezt követően I. Lipót szolgálatába állt, de májustól megint a kuruc seregben harcolt a császáriak ellen. 1705-ben Érsekújvár parancsnokának nevezték ki, s ugyan tábornagyi rangot is kapott májusban, de valójában csak altábornagyként szolgált. 1705 szeptemberében szenátor lett. 1705 telén megszabadította Bazin, Modor és Szentgyörgy városát a császári tábornagy, Sigbert Heister csapataitól. 1707-ben az ónodi országgyűlésen a hadi rendek követe volt. 1708-ban januártól májusig dunántúli helyettes főkapitány, 1709 végétől a Duna–Tisza közi hadosztály parancsnoka. 1710 októberében Kassa főkapitányává nevezte ki Rákóczi, novembertől pedig a vár parancsnoka lett, melyet 5000–6000 emberrel együtt védett az ostromló császári csapatok ellen 1711-ben. Többszöri felszólítást követően április 26-án, a szatmári béke megkötése előtt négy nappal adta fel a várost. A szatmári békét elfogadta.
Jegyzetek
↑ abBnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
