Keresztesné Endresz Alice, Endresz Erzsébet Terézia Mária (Káptalantóti, 1899. július 13.^[1] – 1947/1953?) magyar festőművész.

Endresz Ferenc (1846–1919)^[2] vasúti főfelügyelő és Lőke Ida (1863–1919)^[3] leánya. 1916–1923 között Deák-Ébner Lajosnál és Vaszary Jánosnál tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1924. április 22-én Budapesten házasságot kötött Keresztes Gyula elmeorvossal.^[4] 1931-ben részt vett a Magyar Képzőművésznők Egyesülete Új Csoportjának megalapításában, majd tagja lett az ebből kialakuló Új Nyolcaknak.^[5] A magukat piktorináknak nevező festőnők csoportja 1931. október 31-én mutatkozott be a hazai közönségnek. A kritikák szerint az art déco mellett olyan korábbi irányzatok hatása is kimutatható volt munkáikban, mint a Die Brücke expresszionizmusa vagy a primitivizmus, melyek Magyarországon korábban nem voltak jelen.^[6]

Endresz Alice művészetére jellemző a zsánerképszerű, kissé groteszk, de többnyire derűs, lendületes kompozíció. Szívesen dolgozott a Balaton mellett.

1999-ben Magyar Nemzeti Galéria rendezett kiállítást a kor női festőinek munkásságáról, amelyen az ő néhány műve is szerepelt.

• Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. Társszerk. Gombosi György. 2. jav., bőv. kiad. Bp., 1935. Győző ny.
• A magyar legújabb kor lexikona. A magyar feltámadás könyve 1919–1930. Szerk. Kerkápoly M. Emil., Európa Nyomda, Budapest, 1930.