1792. augusztus 10-én a fellázadt párizsi tömegek véget vetettek a francia alkotmányos monarchiának, amikor megrohamozták a Tuilleirák palotáját, tűzharcot vívva a király svájci őrségével; a királyi családot ekkor elfogták, és a Temple-kolostorba zárták. 1792. szeptember 20-án ült össze először a Nemzeti Konvent, ami másnap már ki is kiáltotta a köztársaságot. Ekkoriban a mérvadó politikai csoportosulás a Gironde volt, olyan hírhedten republikánus vezetőkkel, mint például Jacques Pierre Brissot. Az első szakaszban a köztársaság sok európai monarchiának hadat üzent, illetve halálra ítélte XVI. Lajost. A girondista, polgári köztársaságot az 1793. május-júniusi párizsi zavargások buktatták meg, amikor is a Konventet François Hanriot vezetésével fegyveres nemzetőrök és civilek lepték el, a Gironde vezetőinek letartóztatását követelve. Ezután átvette a hatalmat a köztársaság felett a Jakobinus klub.
A jakobinus klub forradalmi kormányzata
A jakobinusok új, libertárius alkotmányt dolgoztak ki, ami egészen haladó szellemben íródott - de az uralmuk alatt soha nem került bevezetésre. Az ország helyzete katasztrofális volt. Az első koalíció külföldről fenyegetett - a vendeé-i és hasonló lázadások pedig belülről. Az új, kvázi kormányként tisztelt szerv, a Közjóléti Bizottság új tagokkal bővült ekkor. A jakobinus Louis Antoine de Saint-Justöt július 10-én, Maximilien de Robespierret július 27-én választották tagjává.