Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Az ELLE egy világszerte megjelenő női magazin. Magyarországon 2001 óta jelenik meg; az ELLE Magyarország 2008-ban Superbrands-díjat kapott.
2019 novemberében a Central Médiacsoport bejelentette a lap megszűnését,[3] de 2020 decemberében a Media1 úgy értesült, mégsem szűnik meg a magazin, mert a konkurencia, Milkovics Pál cége átveszi.[4]
Mottója
„Du sérieux dans la frivolité, de l'ironie dans le grave”
(Komolyság a könnyelműségben, irónia a komolyságban) Hélène Gordon-Lazareff
Az alapítók
Története
A kezdetek
A magazin alapítói Pierre Lazareff (1907-1972), és felesége, Hélène Gordon-Lazareff (1909-1988) voltak.[5] Az ELLE magazin első száma 1945. november 21-én jelent meg Franciaországban. Miután hazajöttek Amerikából a háború sújtotta Franciaországba, Hélène Gordon-Lazareff egy hónap alatt összeállította elképzelt lapjának az első számát. A vállalkozásnak férje adott két szűk irodahelyiséget a France-Soir székhelyén, a Rue Réaumur utcában, ahol a kezdeti munkát elkezdhették. Elsősorban a ráérzés, és tehetség volt az, ami ebben az időben az ELLE-t jellemezte. Igaz ez a névválasztásra is, hisz bár maga a név franciául „Őt” jelent, ez valójában Hélène neve-volt franciául kiejtve (ELLE-n). Mivel 1945-ben nem volt színes fotózás Franciaországban, ezért Hélène Gordon-Lazareff kiegészítőket kölcsönzött, köztük 15 Lilly Dache kalapot, amelyet az első címlaphoz Manhattanben fotóztatott le. Az ELLE egy olyan generációnak mutatott utat, amelyik a romok közül érkezett. A luxus, amit mutatott nem pénzre alapozott, hanem a választás szabadságára.
Az ’50-60-as években divatban volt a divat. Minden magára valamit is adó nőnek volt varrónője, aki az ELLE-ben megjelent fotók alapján dolgozott. Ebben az időben a divatfotók igazi kihívást jelentettek. Minden fotó információt hordozott: minden varrásnak látszani kellett a fotókon, mert a varrónők az ELLE fotói alapján dolgoztak. Az ELLE divatlapként indult, és a mai napig megtartotta ezt a vonalat, hiszen ez alkotta meg az identitását. Végigkísérte a nőmozgalmakat, részt vett a nők felszabadításában, kimondta, hogy egy nőnek fontos, hogy el tudja tartani saját magát, hogy független legyen. A 60-as évek közepére a szerkesztőség már közel 3 emeletet foglalt el a Rue Réaumur utcai irodaházban. Ahogy az ELLE növekedett, az érdeklődése is kiszélesedett: nyaralás tervezése, tanácsok szerelmi ügyekben, főzési- és varrási útmutatások, gyerekszüléssel/születéssel kapcsolatos kérdések. Az ELLE volt az első mainstream magazin, amely a nők generációjának hangjaként szolgált. A filozófiai alap, amelyre az ELLE épült, és amelyen ma is nyugszik, az a stílus, tartalommal. A 80-as évek sok áttörő női magazint eredményezett: The Face, i-D, Q, Arena, Marie Claire stb. Leginkább azért, mivel az évszázad egyik leginkább stílus,- és öntudatos évtizede volt, de az ELLE magazin tele volt küldetéssel.
Nemzetközi terjeszkedés
A ’80-as években kezdődött meg az ELLE nemzetközi terjeszkedése, először az Amerikai Egyesült Államokban (1985), amelyet azóta több mint 40 kiadás követett több mint 60 országban. Tulajdonképpen az amerikai megjelenés is egy véletlennek volt köszönhető, annak ellenére, hogy a tulajdonosok hittek az ELLE nemzetközi lehetőségeiben, a stílus, design, és logó különlegességében. A történet 1983-ban kezdődött, amikor a Bloomingdale’s áruház francia napokat tartott (Fêtes de France), és váratlanul 90 000 példány ELLE fogyott el a lap francia kiadásából Catherine Deneuve-vel a címlapon. Ezt két megjelenés követte 1984-ben, majd 1985-től havi rendszerességgel jelent meg a magazin az Egyesült Államokban is. Ma az ELLE a világ első számú divatmagazinja, 42 kiadással, 21,5 millió olvasóval, 6 millió eladott példánnyal világszerte, az Elle Decor, Elle Girl, Elle Man, további magazinokkal, megcélozva a luxus belsőépítészet és lakberendezés iránt érdeklődőket, a fiatalabb korosztályt, valamint a divat iránt érdeklődő férfiakat is.
Nemzetközi terjeszkedés és a kiadások kezdete
Franciaország
1945
Csehország
1994
Egyesült Államok
1985
Thaiföld
1994
Egyesült Királyság
1985
Dél-Afrika
1996
Hong Kong
1987
India
1996
Olaszország
1987
Oroszország
1996
Németország
1988
Norvégia
1997
Brazília
1988
Románia
1997
Kína
1988
Törökország
1999
Spanyolország
1988
Kanada
2001
Görögország
1988
Magyarország
2001
Portugália
1988
Ukrajna
2001
Svédország
1988
Horvátország
2002
Hollandia
1989
Belgium
2003
Japán
1989
Belgium (francia kiadás)
2003
Québec
1989
Bulgária
2005
Tajvan
1991
Szerbia
2005
Korea
1992
Szlovénia
2005
Szingapúr
1993
Közel-Kelet
2006
Argentína
1994
Dánia
2008
Mexikó
1994
Finnország
2008
Lengyelország
1994
Indonézia
2008
Tulajdonosok
A lapot 1945 óta a Hachett családi vállalkozás adta ki, 1980-ban a MATRA ipari hajtókar és motorgyártó konglomerátum tulajdonába került a kiadó, és vele együtt a magazin is. Daniel Fillipacchi barátjával, Jean-Luc Lagardère-rel, aki a MÁTRA igazgatója volt, a céget egy multinacionális médiavállalattá alakították át, és megalakult a Hachette Fillipacchi Medias. Ma a Hachette Filipacchi Medias a Lagardére csoport média divíziójának, a Lagardére Active-nak a része. Ma e cég a világ elsőszámú média-birodalma közel 60 millió nyomtatott és digitális média fogyasztóval, olyan márkákat tudva a portfóliójában, mint a Car and Driver, Road & Track, ELLE, ELLE Decor, ELLE Girl, ELLE Man, Metropolitan Home, PointClickHome, Woman’s Day, Popular Photography stb.