A helységtől 31 km-re északra, az Umatilla Nemzeti Erdőben található a Jubilee-tó és a hozzá tartozó kemping.[3][4]
A település leginkább az 1912-től működő operaházról híres.[5]
Történet
A közösséget elsősorban vadászok, prémgyűjtők népesítették be; az első lakosok között az összes rassz képviseltette magát. A 192 km-re fekvő La Grandéból ritkán utaztak ide, ugyanis a folyómenti útvonalat széles erdősávok borították. Ma a két települést a Wallowa Lake Highway mindössze 32 km-es szakasza köti össze. A vadászok gyakran jártak ide készleteiket újratölteni, így kapta a hely az „Elgini huskyk” nevet. A Washington állambeli Walla Walla sok lakosa költözött ide; ők vagy a hegyen át, vagy kutyaszánon közelítették meg a helységet. Az első telepesek Mr. McKinnis és családja voltak; McKinnis Illinoisból hozott marhákat a település külterületébe, és megépítette az egyik első lakóházat; ennek egyetlen írásos nyoma a sógornőjétől származó levél. Elgin és La Grande között minden malom és farm a férfi tulajdonában állt; ezeket családja örökölte. McKinnis a La Grandébe való költözése előtt egy bankban is dolgozott. Lakóháza állítása szerint 1864-ben épült.
A város korábban a Fish Trap (Halcsapda) és Indian Valley (Indiánvölgy) neveket is viselte. A Kék-hegységben húzódó Ruckles Road 1886-os megsemmisülését követően a befektetők egy része Summerville-ből ide jött át.[6]
1887-ben a településen több bolt, egy istálló, egy hotel, és egy templom is volt, valamint a közelben épült egy fűrésztelep, amely a Boise Cascade Company általi modernizálás után ma is működik.[7] 1887 és 1908 között 35 fűrésztelep működött a régióban, legtöbbjük mozgatható, vízmeghajtású dugattyús fűrészekkel. A helyi erdőtulajdonosok 2,35 köbméterenként 50 centért adták a fákat, ekkora mennyiséget tudtak az üzemek naponta feldolgozni. A beszállítás körülbelül két dollárba került, a feldolgozott terméket pedig 6-10 dollárért értékesítették tovább.[8]
A vasút 1890-es kiépülése gyors népességnövekedéssel járt. Elgin a törvényhozástól 1901. február 18-án kapott városi rangot.[9]
Éghajlat
A város éghajlata a Köppen-skála szerint meleg nyári mediterrán (Csb-vel jelölve).[10] A legcsapadékosabb a november–január-, a legszárazabb pedig a július–augusztus közötti időszak. A legmelegebb hónap július, a leghidegebb pedig január.
A 2010-es népszámláláskor a városnak 1711 lakója, 714 háztartása és 482 családja volt. A népsűrűség 668,4 fő/km2. A lakóegységek száma 778, sűrűségük 303,9 db/km2. A lakosok 95,3%-a fehér, 0,2%-a afroamerikai, 1,3%-a indián, 0,2%-a ázsiai, 0,6%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1,2%-a egyéb, 1,3%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 3,3% (2,7% mexikói, 0,1% Puerto Ricó-i, 0,5% egyéb spanyol vagy latino származású.)
A háztartások 31,4%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 51,5% házas, 10,4% egyedülálló nő, 5,6% egyedülálló férfi, 32,5% pedig nem család. 27,3% egyedül élt; 8,9%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,4 személy élt; a családok átlagmérete 2,85 fő.
A medián életkor 43,9 év volt. A város lakóinak 24,1%-a 18 évesnél fiatalabb, 5,6% 18 és 24 év közötti, 21,9%-uk 25 és 44 év közötti, 30,4%-uk 45 és 64 év közötti, 17,8%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 51,4%-a férfi, 48,6%-a pedig nő.[14]
2000
A 2000-es népszámláláskor a városnak 1654 lakója, 638 háztartása és 444 családja volt. A népsűrűség 646,1 fő/km2. A lakóegységek száma 699, sűrűségük 273 db/km2. A lakosok 97,16%-a fehér, 0,06%-a afroamerikai, 0,73%-a indián, 0,06%-a ázsiai, 0,36%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1,03%-a egyéb-, 0,6%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 1,33% (0,6% mexikói, 0,7% pedig egyéb spanyol/latino származású.)
A háztartások 31,8%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 55,5% házas, 11,4% egyedülálló nő; 30,4% pedig nem család. 25,3% egyedül élt; 10,7%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,58 személy élt; a családok átlagmérete 3,06 fő.
A város lakóinak 28,4%-a 18 évesnél fiatalabb, 7,6% 18 és 24 év közötti, 25,2%-uk 25 és 44 év közötti, 23,8%-uk 45 és 64 év közötti, 15,1%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 36 év volt. Minden 100 nőre 98,3 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 94,3.
A háztartások medián bevétele 31 449 amerikai dollár, ez az érték családoknál $35 529. A férfiak medián keresete $31 250, míg a nőké $17 500. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $14 861. A családok 8,8%-a, a teljes népesség 14,2%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 22,5%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 9,3%.[15]
↑Joe Fitzgibbon: Elgin Opera House (angol nyelven). The Oregon Encyclopedia, 2017. október 5. (Hozzáférés: 2018. január 19.)
↑Barbara Ruth Bailey: Main Street: Northeastern Oregon.Portland: Oregon Historical Society. 1982. 87. o. ISBN 0-87595-073-6
↑Barbara Ruth Bailey: Main Street: Northeastern Oregon. Portland: Oregon Historical Society. 1982. 106. o. ISBN 0-87595-073-6
↑Dietrich Deumling: The Roles of the Railroad in the Development of the Grande Ronde Valley (masters thesis). (angolul) Flagstaff (Arizona): Northern Arizona University. 1972. 61. o. OCLC
↑Summary File 1 Dataset (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2018. január 18.)
↑Summary File 1 Dataset (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2018. január 18.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Elgin, Oregon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
