Ehn Tamás és Lencz Rozália leánya. Még kisgyermekként került családjával Bécsbe. 1861–62-ben a Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában Salvatore Marchesinél, majd magánúton Maria Andriessennél tanult.
Hangversenyénekesként indult pályája. Színpadon 1864-ben Nancy szerepében (Flotow: Márta) debütált a linzi Tartományi Színházban. Ezután Grazban, Darmstadtban és Hamburgban vendégszerepelt. Az 1865–66-os évadot a nürnbergi Városi Színházban töltötte. 1866 őszén a stuttgarti Udvari Opera társulatába került. Itt csak egy nagyobb összeg lefizetésével tudta felbontani szerződését.[3] 1868. január 1-jén a jóval vonzóbb feltételeket biztosító bécsiUdvari Opera tagja lett. A következő évben már megkapta a császári és királyi kamara-énekesnői címet. 1873-ban férjhez ment egy bizonyos Sand kapitányhoz. Tizenhét évnyi bécsi működés után, 1885. április 29-én volt búcsúfellépte ThomasMignonjának címszerepében.[4] Az operai tagsága május 31-én szűnt meg. Még egyszer, 1918-ban lépett színpadra: Lord ByronManfredjának Robert Schumann zenéjével kísért előadásán Astartét játszotta.
Ritka szép, csengő s terjedelmes mezzoszoprán hangja, valamint drámai temperamentuma révén kiemelkedő sikerrel szerepelt. Repertoárjára számos szopránalak is felkerült.
