Setälä a Helsinki Egyetem finn nyelv és irodalom professzoraként működött 1893–1929 között, a Turkui Egyetem kancellárjaként 1926-tól és az általa alapított kutatóintézet, a Finn Nyelvrokonság vezetőjeként 1930-tól. Setälä jelentősége a finn, illetve a finnugor nyelvek kutatójaként, valamint Finnország kultúr- és nyelvpolitikájának formálójaként különösen figyelemre méltó volt.
A politikában Setälä először az Ifjú Finneket, majd a Nemzeti Koalíciót képviselte, gyakran Finnország oktatásügyi minisztereként működve és számos szakterület jogszabályozására bőséges befolyással bírva. Setälä rövid tartammal Finnország miniszterelnökének megfelelője, a Szenátus Gazdasági Részlegének alelnöke volt; Svinhufvud Szenátusának tagjaként pedig az elmondások szerint nagyrészt általa íratott Finnország Függetlenségi Nyilatkozatának szövege.
Diplomataként 1927-ben nevezték ki Finnország koppenhágai nagykövetsége élére. Ekkoriban nem volt önálló budapesti nagykövetség, hanem a dán követet akkreditálták Budapestre, így Setälä egyszerre dániai és magyarországi követe is volt hazájának.[7] Setälä neve ekkor már ismert volt Magyarországon, részben a politikai pályája, részben a finn-magyar kapcsolatok terén kifejtett munkássága révén, de még így is feltűnő volt, hogy 1927 szeptemberében megbízólevelének átadásakor kifogástalan magyar beszédet tartott. Ezt az aktust követően visszautazott Dániába,[8] a továbbiakban onnan látta el követi feladatait 1930-ig, utódja, Onni Talas hivatalba lépéséig.
