Fellázadt édesapja, I. István Uroš ellen,[2] de trónra jutván hamar megbánta, amit édesapjával tett.[2] Emellett lováról leesvén lábát kificamította,[3] valamint a görögöktől is vereséget szenvedett.[2] Ezek arra az elhatározásra bírták, hogy – kiskorú fia, Vladiszláv trónörökösödési jogának fenntartásával[2] – lemondjon a koronáról öccse, István Milutin javára.[2][3] Viszont megtartotta magának Szerémet és a macsói bánságot,[2] és felvette a "szerémi király" címét.[2] Később tettét megbánta és fivérét elűzte,[2] majd megint lemondott öccse javára[2] és – mint szerzetes[2] – a Szerémségbe vonult vissza.[2] Itt imádsággal, alamizsnálkodással, bűnbánattal és vezekléssel töltötte hátralévő napjait.[3]
