1989-1994 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizika szakos hallgatója. 1994–1995 között a párizsi Pierre és Marie Curie Egyetem hallgatója, ahol DEA fokozatot (Diplôme d'études approfondies, doktorinak megfelelő francia tudományos fokozatot) szerzett. 1995–1998 között a Laboratoire Kastler Brossel de l’Ecole Normale Supérieure kutatója, ahol PhD fokozatot szerzett.[3]
Szakmai tevékenysége
Szakterülete többek között az alábbi témakörökre terjed ki: atomok és molekulák lézeres hűtése és csapdázása, kvantumelekrodinamika rezonátorban, kvantumgázok, optikai mikrostruktúrák.[2]
Doktori fokozatszerzése után, 1998–2000 között az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetének (SZFI) munkatársa lett. 2000-ben posztdoktori ösztöndíjjal, később 2001-től Marie Curie-ösztöndíjjal az Innsbrucki Egyetem Elméleti Fizika Intézetében kutatott. 2003-tól ismét az SZFI tudományos munkatársa.[3]
2007-ben védte meg akadémiai nagydoktori dolgozatát. Dolgozatának címe: A fény mechanikai hatása atomokra optikai rezonátorban[4][5]
2011-ben Lendület ösztöndíjjal kutatócsoportot alapított kvantumoptika és statisztikus fizika témájában.[6]
2013-ban az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.[2][3] Székfoglaló előadásának címe: Kvantumzaj a fény-anyag kölcsönhatásban.[7][8] 2019-ben az MTA rendes tagjává választották.[2] Székfoglaló előadásának címe: Kritikus viselkedés atomok és fotonok erősen csatolt kvantumrendszereiben.[9][10]
2017–2021-ig az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont vezetésével a magyar kvantumtechnológiai kutatásokat végzőket összefogó konzorcium, a HunQuTech kvantumtechnológiai projekt vezetője.[11][12]
2019-től a Wigner Fizikai Kutatóközpont Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetének igazgatója.[3][13]
2020-tól a Kvantuminformatika Nemzeti Laboratórium fő koordinátora.[3][14]
↑Domokos Péter. Kvantumzaj a fény-anyag kölcsönhatásban, Székfoglaló előadások a Magyar Tudományos Akadémián. Magyar Tudományos Akadémia (2015). ISBN 978-963-508-793-8
