Pozsegában született 1902. január 10-én. Apja Đura Cesarić (1868 – 1919) erdészmérnök, édesanyja, Marija Marković (1873 – 1956) volt.[1] Gyermekkorát Eszéken töltötte, itt végezte el az általános iskolát és a gimnázium két alsó tagozatát.[2] Az első világháború idején 1916-ban Zágrábba került, ahol elvégezte a középiskolát, majd az érettségi után 1920-ban az egyetem jogi karára, majd egy év után filozófia szakra iratkozott be. 1924-től 1926-ig a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia (HAZU) levéltárában, 1929-től 1941-ig a Higiéniai Intézet könyvtárosaként és a Közegészségügyi Iskola oktatójaként dolgozott.[3] A Független Horvát Állam megalakulása után az oktatási minisztériumban, a Horvát Nyelvi Hivatalban dolgozott,[3] majd a második világháború után a Horvát Kiadóvállalatnál és a Zora kiadónál szerkesztőként dolgozott.[4] 1951-től a HAZU (Irodalmi Tanszék) rendes tagja,[4] 1962-ben a Horvát Írószövetség elnöke volt.[3] Dobriša Cesarić, minden idők egyik legnagyobb horvát költője 1980. december 18-án halt meg Zágrábban.[4] A zágrábi Mirogoj temetőben temették el.[5]
Irodalmi tevékenysége
Cesarić tizennégy évesen, 1916-ban jelent meg először az irodalomban az „I ja ljubim...” című versével, amely a Pobratim nevű zágrábi ifjúsági lapban jelent meg.[3][6] Első verseskötetét 1931-ben adta ki „Lirika” címmel, amiért megkapta a Jugoszláv Akadémia díját. Számos újságnak és irodalmi folyóiratnak (Pobratim, Književna republika, Savremenik, Kritika, Hrvatska revija, Vienac...) volt a munkatársa. Irodalmi kritikákat ad ki. Költői műveit tíz verseskötet tartalmazza. Cesarić bekerült a „Poeti del mondo” című olasz világszöveg-antológiába és a német kortárs európai dalszövegek antológiájába, és verseit számos világnyelvre lefordították.[2] 1964-ben elnyerte a Vladimir Nazor irodalmi díjat, 1976-ban pedig a Goran koszorút.
Költeményei nem egy előre meghatározott sztereotip forma valamiféle verbális utánzásával jöttek létre, hanem az eredeti élmény kifejezői. Dalai természetes mederben folynak, és még ha a felszínen „zártnak” is tűnnek, van mögöttük egy gondolat, egy ötlet, nem véletlenek sorozata, hanem belső mentális képek, őszinte érzelmek kiáradása. Elmondható, hogy Cesarić versszövegeinek van még egy olyan vonása, amely nemcsak ritkának, de egyedülállónak is tűnik a 20. századi horvát költészetben. A költő alkalmankénti, de nagyon meggyőző kísérletei ezek az öröm újraélesztésére a művészet szférájában, amelyben valami méltatlan indítékból, régóta elfojtották. Jellemző, hogy az ilyen gondolatok általában a költő esti és éjszakai motívumaiban jelennek meg olyan környezetben, ahol más költők a legsötétebb költeményeiket alkották. Cesarić számos strófája a nagyváros elsötétült tájáról fluoreszkáló virágként bukkan fel a szemünk előtt (U suton, Slavlje večeri...).
A nagy horvát költők közül Cesarić azok közé tartozik, akik valószínűleg a legkevesebbet írtak. Több mint fél évszázad alatt csak mintegy száz verset írt, amelyek ritkán terjednek át a következő oldalra. Valószínűleg sok „könny és szó” rejtve maradt Cesarićban, rejtve a világ többi része elől, ahogy a „Sakrivena bol” című versében önmagáról szól.
Műfordítói munkássága során német, orosz, olasz, bolgár és magyar nyelvből fordított műveket.[4]
Főbb művei
Lirika, Zagreb, 1931
Spasena svjetla, Zagreb, 1938
Izabrani stihovi, Zagreb, 1942
Pjesme, Zagreb, 1951
Knjiga prepjeva, Zagreb 1951
Osvijetljeni put, Zagreb, 1953
Tri pjesme, Zagreb, 1955
Goli časovi, Novi Sad, 1956
Proljeće koje nije moje, Zagreb, 1957
Izabrane pjesme, Zagreb, 1960
Poezija, Skoplje, 1965
Moj prijatelju, Zagreb, 1966
Slap, izabrane pjesme, Zagreb, 1970
Svjetla za daljine, Beograd, 1975
Izabrana lirika, Beograd, 1975
Izabrane pjesme i prepjevi, Sarajevo, 1975
Pjesme. Memoarska proza, Zagreb, 1976
Voćka poslije kiše, Zagreb, 1978
Posztumusz kiadott művek
Spasena svjetla, Zagreb, 1985
Srebrna zrnca u pjesniku, Zagreb, 1985
Balada iz predgrađa, Zagreb, 1992
Povratak, Zagreb, 1995
Kadikad, Zagreb, 1997
Dobriša Cesarić. Pjesme., ABC naklada, Zagreb, 2007
Izabrana djela, Matica hrvatska, Zagreb, 2008
Emlékezete
Szülővárosában, Pozsegán 2003 óta rendezik meg a Dobriša Cesarić Napokat, amelyen átadják a róla elnevezett horvát költészeti díjat, a Dobriša Cesarić-díjat.
Eszéken, 2011-ben, a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia Eszéki Intézetének szervezésében, a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia fennállásának 150. évfordulója alkalmából, az Eszéki Egyetem Filozófiai Karán rendezett emlékülést Dobriša Cesarić akadémikus alakjának és munkásságának szentelték.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Dobriša Cesarić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
