1957-ben érettségizett, majd beiratkozott a Szegedi Orvostudományi Egyetemre (ma a Szegedi Tudományegyetem része). Itt szerzett orvosdiplomát 1963-ban. Ennek megszerzése után 1968-ig az egyetem Mikrobiológiai Intézete munkatársa volt, majd 1968-ban az egyetem bőrgyógyászati klinikájára került, előbb adjunktusként, majd docensként. 1986-ban a klinika igazgatója lett egyetemi tanári beosztásban. Az intézetet 2004-ig irányította. Ezzel párhuzamosan 1993–1997-ben az azóta Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemnek hívott intézmény klinikai rektorhelyettese, majd 1997-től – egészen a szegedi egyetemek 2000-es integrációjáig – rektora volt. Az egyetemi integráció első szakaszában, 2000-től 2003-ig az orvos- és gyógyszerészettudományi centrum elnöke, általános rektorhelyettes. Közben az egyetem Klinikai Orvostudományi Doktori Iskola vezetője. 2009-ben professor emeritusi címet kapott.
1977-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1991-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Klinikai I. Tudományos Bizottságának, az Immunológiai Bizottságnak és a Szegedi Akadémiai Bizottságnak lett tagja. 1994-ben a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője lett, majd 1998-ban az akadémia levelező, 2004-ben pedig rendes tagjává választották. 2004 és 2008 között az MTA Doktori Tanácsának elnöke volt. Akadémiai tisztségei mellett 1992–1994-ben a Magyar Dermatológiai Társaság, 1997-től a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság elnöke. Ezenfelül 1991–1994-ben a Európai Immundermatológiai Társaság elnöke volt. Az Orvostovábbképző Szemle, a Zeitschrift für Hautkrankheiten és az Archives of AIDS Research szerkesztőbizottságának tagja, valamint a Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának elnöke.
Munkássága
Fő kutatási területe a klinikai bőrgyógyászat, immunológia, illetve a környezeti hatásokkal szembeni védekezési reakciók mechanizmusa.
Munkatársaival jelentős megállapításokat tett a pikkelysömör patomechanizmusával és a bőrnek a természetes immunitásban játszott szerepével kapcsolatban. Kidolgozta a pikkelysömör (pszoriázis) és a vitiligo (két bőrbetegség-típus) lézerkezelését. Nevéhez fűződik az a megállapítás, amit a világon sikerült elsőként kimutatni, miszerint a hámsejtek nem csupán passzív védelmet jelentenek a fertőzéssel szemben, hanem ezek a sejtek képesek a szervezetet érő fertőző ágenseket megfogni, megkötni és aktív munkával elpusztítani.
Több mint háromszázhetven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre. Számos egyetemi tankönyv, jegyzet szerzője.
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 269. o.
MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest 2008, 261. old., ISSN1787-288X
Dobozy Attila (szerk.): Szegedi egyetemi almanach (1921–1996). II. köt. Szeged 1997. 19, 85, 469. o.
Pintér M. Lajos: A bőrben az igazság. Beszélgetés Dobozy Attila akadémikussal Szegedi Egyetem (A szegedi tudományegyetem hetilapja) LV. Évfolyam, 8. szám – 2007. április 16.