Dionüszodórosz PlatónEuthüdémosz című dialógusának egyik szereplője, a címben szereplő szofista hasonló foglalkozású fivére. A mű cselekménye I. e. 421 és I. e. 415 között játszódik.[1]
Szókratész úgy mutatja be őket, hogy Híoszról származnak, majd áttelepültek Thurioiba, ahonnan el kellett menekülniük.[2] Először hadi művészeteket, majd szónoklatot és bíróságibeszéd-írást tanítottak, most pedig az erényre oktatnak. „Kiművelték magukat a küzdelemnek abban a fajtájában is, amelyet eddig nem űztek, úgyhogy senki se tudna megmérkőzni velük, olyan ügyesek lettek a szóharcban és abban, hogy az éppen elhangzó beszédet – akár hamis az, akár igaz, egyaránt – megcáfolják”, mondja Szókratész barátjának, Kritónnak (272 a).[3] Platón Euthüdémoszt és Dionüszodóroszt úgy mutatja be, mint olyan vitatkozókat, akik a nyilvánvalóan értelmetlen érvektől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy nevetségessé tegyék beszélgetőtársukat.[1]
Dionüszodürosz megjelenik XenophónEmlékeim Szókratészról című munkájában is. A harmadik könyv első fejezete azzal kezdődik, hogy Dionüszodórosz feltűnik Athénban, és azt hirdeti, bárkit megtanít a hadvezéri mesterségre.[4]
