PROFILPELAJAR.COM

	Delvinai felkelés
Dátum	1937. május 15–18.
Helyszín	Delvina, Gjirokastra (Albánia)
Eredmény	a felkelés leverése
	Harcoló felek
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
delvinai felkelősereg	albán kormánycsapatok
	Parancsnokok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Et’hem Toto	I. Zogu

A delvinai felkelés (albán kryengritja e Delvinës)^[1] 1937. május 15.-e és május 18.-a között Albánia délnyugati vidékein lezajlott fegyveres lázadás volt, az 1925 és 1939 között hatalmon lévő Amet Zogu – 1928 után I. Zogu néven albán király – elleni fegyveres felkelések sorában az utolsó. Az előző évben belügyminiszteri posztjáról menesztett Et’hem Toto(wd) által vezetett fegyveres lázadás Delvina kisvárosában pattant ki, átterjedt Gjirokastrára is, de a rosszul szervezett felkelést két nap elteltével, május 17-én a kormánycsapatok és a kormánnyal lojális csendőralakulatok leverték, a rendet május 18-ára helyreállították.

Et’hem Toto kézre kerítése során, május 26-án életét vesztette. A felkelés másik négy vezetőjének ítélete halálbüntetés lett, amelyet 1937. július 12-én hajtottak végre.

Lezajlása

A Mehdi Frashëri vezette kormány 1936. novemberi bukását követően a belügyminiszteri tárcát vezető Et’hem Toto őrnagyi rangban a csendőrség kötelékébe került, és olaszországi kiképzésére készülve 1937 tavaszán Delvinában várta az indulási parancsot.^[2] A felkelés szervezésében szerepet vállalt fivére, Ismet Toto(wd) sarandai alprefektus, egy Gjylben nevezetű csendőr kapitány, valamint egy leszerelt katonatiszt, Gjonlekaj kapitány.^[3]

A delvinai felkelés első fegyverei 1937. május 15-én a kora délutáni órákban dördültek el, de körülményeit többféleképpen írják le a források. Az egyik változat szerint Et’hem Toto az uralkodó és a kormány ellen lázítva nyilvános toborzóbeszédet tartott Delvinában, aminek eredményeként huszonöten csatlakoztak hozzájuk. A kisebb tömeg azonnal elfoglalta a delvinai alprefektusi hivatalt, aminek során egy katonatiszt és egy csendőr életét vesztette.^[4] Egy másik narratíva szerint a délutáni órákban lövések hallatszottak Toto házából, ezt követően foglalták el az alprefektúra hivatalát, majd Toto ezután tartotta meg toborzóbeszédét a város egyik terén.^[5] Így vagy úgy, a délután előrehaladtával a felkelés támogatóinak létszáma százra duzzadt, emellett Toto maguk mellé állított ötven csendőrt is.^[6] A fegyveres lázadók Toto vezetésével még aznap megindultak Gjirokastra felé. Az éjszaka közepén értek a városba, ahol ellenállás nélkül elfoglalták a meglepett gjirokastrai városvezetők hivatalait. A telefonvonalakat elvágták, majd a helyi börtönből kiengedtek 300 embert azzal a feltétellel, hogy támogatják felkelésüket.^[7] Az így megnövekedett „felkelősereg” május 16-án a kora reggeli órákban elindult Vlora felé, hogy Dél-Albánia egyik legjelentősebb városát kézre kerítve erősítsék tárgyalási pozíciójukat.^[8]

Május 16-án a kora reggeli órákban a fővárosba, Tiranába is eljutottak a hírek, és a Koço Kota vezette kormány azonnal elrendelte a hadsereg mozgósítását. A kormánycsapatok mellett a tiranai, krujai és korçai csendőrőrsök egységei is elindultak az ország délnyugati vidékei felé, valamint a burreli csendőriskola 2-300 növendéke is indulási parancsot kapott.^[9] Eközben a vlorai rendfenntartók sem maradtak tétlenek, az uralkodóhoz és a kormányhoz hű csendőrosztagok elindultak Tepelena felé, hogy elébe menjenek a Vlora felé masírozó felkelőknek.^[10]

Et’hem Toto ekkor már a felkelőseregtől leválva a kurveleshi(wd) hegyvidék nemzetségfőit és bektási szellemi vezetőit igyekezett rábírni felkelése támogatására.^[11] Ez a terve azonban kudarcba fulladt, néhány kurveleshi nemzetségfő ugyan támogatásáról biztosította Totót, de ténylegesen nem siettek a segítségére. A bektási vezetők egyike viszont négyszáz hívét állította csatarendbe a felkelők ellen, a kormány oldalán.^[12] Et’hem Toto ezután néhány gerillabandával a Vlora környéki dombvidéken húzta meg magát, hogy ott várja be a felkelősereget.^[13] A vlorai csendőrök azonban még aznap, május 16-án a Proc-hágónál összeütköztek az Ismet Toto vezette felkelőkkel, és minden különösebb nehézség nélkül szétverték őket.^[14] Az időközben a régióba megérkezett karhatalmi erők május 18-ára helyreállították a rendet Delvinában is.^[15]

A kormánycsapatok ezt követően Et’hem Toto után vetették magukat, aki a felkelés leverésének hírére déli irányba sietett, hogy átszökjön Görögországba.^[16] Ez a terve is kudarcba fulladt, a görögök ugyanis szinte azonnal lezárták a határaikat, így sem Toto, sem más lázadó nem tudta elhagyni az országot. 1937. május 23-ára valamennyi felkelőcsoportot felszámolták, a gjirokastrai elítéltek is visszakerültek börtönükbe, egyedül Et’hem Toto nem került még kézre.^[17] Végül május 26-án a kormányerők rábukkantak rejtekhelyére, Totót és négy-öt követőjét bekerítették. Toto az incidens során tisztázatlan körülmények között életét vesztette, máig nem tudni, hogy kézre kerülését megakadályozandó öngyilkos lett vagy elfogói végeztek vele.^[18]

Céljai és résztvevői

Végeredményben a delvinai felkelés éppen olyan sikertelen és rosszul szervezett volt, mint a két évvel korábbi fieri felkelés.^[19] De míg Fierben ismertek voltak a felkelés mögött álló szándékok, a delvinai lázadás esetében a célok és motívumok a történettudomány számára is homályosak. Annyi bizonyos, hogy az uralkodó és a kormány politikáját általános elégedetlenség övezte a déli országrészekben is, a nacionalista körök Olaszország politikai-gazdasági térnyeréséért és az ország gyarmatosításáért az uralkodót tették felelőssé. Ez azonban már csaknem egy évtizede így volt, ráadásul Toto maga is kormányzati szerepet vállalt a korábbi években, a delvinai felkelés közvetlen kiváltó okául ez tehát nem vehető számba.^[20] A felkelést megelőző időszakban a Kota-kormány nagy felzúdulást keltett intézkedése volt az emancipációs reformcsomag – például a nők elfátylazásának tiltása –, amely konzervatív muszlim körökben felháborodást szült. Az azonban, hogy a haladó szemléletű politikus hírében állt Toto egy iszlamista felkelés élére állt volna, történettudományi szempontból nem szolgál plauzibilis magyarázattal.^[21] Toto személyes motivációját illetően a legelfogadhatóbb narratívának az tűnik, hogy miután az uralkodó körül csoportosuló Besa-kör, Musa Juka és társai politikai intrikájának áldozataként hullott ki a politikai élvonalból, a korrupt politikai vezetés miatt elkeseredett ember utolsó lehetőségként nyúlt a lázadás eszközéhez.^[22] Az őt követők motivációi már nyilván mozaikosabbak, különösen, ha számba vesszük a gjirokastrai börtönükből kiszabadítottak tarka tömegét. Feltehetően voltak a felkelők közt olyanok is, akik a fent elősorolt politikai-társadalmi mozgatórugók valamelyikét tették magukévá, amikor fegyvert ragadtak.^[23]

Megtorlása

A hivatalos kormányzati kommunikációkban eleinte lokális mozgolódásnak titulálták a felkelést, majd csakhamar a kommunistákat sejtették a lázadás mögött, noha Albániában ez idő tájt csak társadalmi bázissal nem rendelkező kisebb, laza kommunista csoportok léteztek.^[24] Május 23-án Musa Juka belügyminiszter erre hivatkozva országos felhajtó hadjáratot rendelt el a kommunista csoportok felszámolására. Ennek során több száz embert letartóztattak, nem csak kommunistákat, de minden olyan személyt, aki ismert volt ellenzéki magatartásáról, a kormány bírálatáról. Emellett letartóztattak több olyan katonatisztet, akik a vádak szerint tudtak a szervezkedésről, de nem értesítették feljebbvalóikat róla, Xhemal Aranitasi(wd) hadsereg-főparancsnokot pedig a hivatalos változat szerint öthavi kényszerszabadságra küldték.^[25]

Júniusra Vlorában és Gjirokastrában összeültek a katonai ítélőszékek. Ismet Totóra – akit fivére felbujtásával is vádoltak – és három társára halálos ítéletet hirdettek, négy vádlott pedig életfogytiglani (pontosabban 101 éves) szabadságvesztést kapott.^[26] A halálos ítéleteket 1937. július 12-én hajtották végre.^[27]

Jegyzetek

↑ Néha pünkösdi felkelés néven is említik, ami a muszlim többségű felkelősereget tekintve némileg anakronisztikusan hat.
↑ Pearson 2004 :386.; Fischer 2012 :250.; Vickers 2014 :250.
↑ Pearson 2004 :387.
↑ Pearson 2004 :387.
↑ Fischer 2012 :250.
↑ Pearson 2004 :387.
↑ Pearson 2004 :387.; Fischer 2012 :250.
↑ Pearson 2004 :387.; Fischer 2012 :250.
↑ Pearson 2004 :387.; Fischer 2012 :250.
↑ Pearson 2004 :387.; Fischer 2012 :250.
↑ Pearson 2004 :387.
↑ Pearson 2004 :387–388.; Fischer 2012 :250–251.
↑ Pearson 2004 :388.
↑ Pearson 2004 :388.; Fischer 2012 :250.
↑ Pearson 2004 :388.
↑ Pearson 2004 :388.; Fischer 2012 :251.
↑ Fischer 2012 :251.
↑ Pearson 2004 :388.; Fischer 2012 :251.
↑ Fischer 2012 :251.
↑ Pearson 2004 :386–387.
↑ Pearson 2004 :386.; Fischer 2012 :251–252.
↑ Pearson 2004 :387.; Fischer 2012 :252.
↑ Fischer 2012 :252.
↑ Pearson 2004 :386.; Fischer 2012 :252.
↑ Pearson 2004 :388.
↑ Pearson 2004 :388.; Fischer 2012 :251.
↑ Pearson 2004 :389.; Fischer 2012 :251.

Források

↑ Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522
↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London; New York: I.B. Tauris.

[1] Néha pünkösdi felkelés néven is említik, ami a muszlim többségű felkelősereget tekintve némileg anakronisztikusan hat.

[2] Pearson 2004 :386.; Fischer 2012 :250.; Vickers 2014 :250.

[3] Pearson 2004 :387.

[4] Pearson 2004 :387.

[5] Fischer 2012 :250.

[6] Pearson 2004 :387.

[7] Pearson 2004 :387.; Fischer 2012 :250.

[8] Pearson 2004 :387.; Fischer 2012 :250.

[9] Pearson 2004 :387.; Fischer 2012 :250.

[10] Pearson 2004 :387.; Fischer 2012 :250.

[11] Pearson 2004 :387.

[12] Pearson 2004 :387–388.; Fischer 2012 :250–251.

[13] Pearson 2004 :388.

[14] Pearson 2004 :388.; Fischer 2012 :250.

[15] Pearson 2004 :388.

[16] Pearson 2004 :388.; Fischer 2012 :251.

[17] Fischer 2012 :251.

[18] Pearson 2004 :388.; Fischer 2012 :251.

[19] Fischer 2012 :251.

[20] Pearson 2004 :386–387.

[21] Pearson 2004 :386.; Fischer 2012 :251–252.

[22] Pearson 2004 :387.; Fischer 2012 :252.

[23] Fischer 2012 :252.

[24] Pearson 2004 :386.; Fischer 2012 :252.

[25] Pearson 2004 :388.

[26] Pearson 2004 :388.; Fischer 2012 :251.

[27] Pearson 2004 :389.; Fischer 2012 :251.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

[19]

[20]

[21]

[22]

[23]

[24]

[25]

[26]

[27]

PROFILPELAJAR.COM

Delvinai felkelés

Lezajlása

Céljai és résztvevői

Megtorlása

Jegyzetek

Források

Read other articles:

Like a Virgin

Campionati del mondo Ironman 70.3 del 2021

Unterodenthal

Морсбак (Мозель)

Blech

Fibrillin

Saint-Prancher

Powiat tarnobrzeski

اليونانية لصناعات الطيران

Грецька національна туристична організація

Skirmish of Alness

ستانلي فيش

18.ª Divisão Panzer (Alemanha)

Magdalo Party-List

Shinichi Terada

Conkal Municipality

Primera División de Chile 1938

Malta Stock Exchange

Єременко Дмитро Сергійович

المجلس الأعلى للغة العربية (الجزائر)