Ausonius, teljes nevén Decimus Magnus Ausonius (Burdigala, ma: Bordeaux, 310 – 392) ókeresztény latin költő. Korának leghíresebb költője volt.
Élete
Apja Valentinianus császár udvari orvosa, később Illyricumpraefectusa volt. Először jogi tanulmányokkal foglalkozott és mint ügyvéd működött, később szülővárosában az ékesszólást tanította. Valentinianus 365-ben fiának, Gratianusnak nevelését bízta rá, majd quaestornak és praefectus praetoriónak nevezte ki, végül Gratianus 379-ben consuli méltósággal tüntette ki. Császári tanítványának halála után szülőföldjére vonult vissza és csak az irodalomnak élt; meghalt 392-ben.
Költészete
Versein egyáltalán nem lehet észrevenni, hogy szerzőjük keresztény. Írt epigrammákat, eklogákat, költői leveleket, húsz idillt. Barokkos költő, szójátékok kedvelője. Leghíresebb költeménye a Mosella, melyben Augusta Trevirorumtól (Trier) Bingiumig (a mai Bingen) a Moselen és a Rajnán tett utazását írja le. Megénekelte Bissulát, a kis germán rabszolgalányt, akiben örömét találta, és megénekelte a bordeaux-i főiskola jeles professzorait. Művei elsősorban formai tekintetben számíthatnak érdeklődésre. Prózai munkája a consuli méltóság adományozásáért Gratianushoz intézett köszönő beszéd (gratiarum actio).
Sebestyén Károly: A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 149–150. o.
Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 201–202. o.
