Dögl Adolf Ármin Ignác (1885–1966) császári és királyi ezredorvos és Hahn Julianna Franciska (1889–?) fiaként született.[3] A Magyar Kegyestanítórend Budapesti Gimnáziumában kitüntetéssel érettségizett (1932). A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1938 szeptemberében avatták orvosdoktorrá. Egyetemi hallgatóként 1934–1935-ben a Bonctani-Tájbonctani Intézet, 1935 és 1937 között az Anatómiai-Tájbonctani Intézet díjtalan gyakornoka, illetve az Orvostanhallgatók Önsegélyező Egyesületének titkára volt. 1938-tól 1948-ig az I. sz. Belklinika díjtalan gyakornoka, majd fizetéstelen tanársegéde.
A második világháború idején tagja lett egy illegális ellenálló csoportnak, mely kezdetben gyógyszereket és kötszert juttatott el Tito partizánjaihoz. Később hamis papírokat gyártottak, s röplapokat osztogattak. A csoport Debrőczi apjának Apponyi téri lakásában, illetve rendelőjében jött össze. 1944 októberében és novemberében megjelentették az Ellenállás című lapot.[4]
1945-től 1948-ig az Orvosok Szabad Szakszervezetének központi titkára volt. 1948-ban kinevezték a szekszárdi Tolnamegyei Közkórház belgyógyászati osztályának főorvosává. 1950-től 1952-ig a szőnyi járási kórház belgyógyász főorvosa, a Magyar–Szovjet Olajipari Vállalat (MASZOLAJ) üzemi orvosa volt. 1952-ben került Balatonfüredre, ahol előbb az Állami Szívkórház belgyógyász főorvosa és igazgatóhelyettese, 1955-től haláláig igazgató-főorvosa lett. Ez idő alatt kialakította a kórház szerkezeti képét (az új A és B épületek felépítésével) és szervezeti tagozódását. Hazánkban elsőként elindította a szívbetegek rehabilitációját. 1957-ben újjászervezte a háború alatt szünetelő balatonfüredi orvosgyűléseket, amelyek azóta is minden évben megrendezésre kerülnek. 1975. december 20-án öngyilkos lett.
Tagja volt az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának, a megyei párt-végrehajtó bizottságnak, a Magyar Partizán Szövetségnek, a Hazafias Népfront megyei elnökségének, az Országos Béketanács és a Magyar Kardiológus Társaság elnökségének.
Első felesége Benkő Terézia (1917–?) volt, Benkő Zoltán és Merdler Eugénia lánya, akivel 1939. november 19-én Budapesten kötött házasságot.[5] Második házastársa Halász Anna (1922–2018).
A balatonfüredi Lóczy Lajos úti temetőben (Balatonarács) helyezték végső nyugalomra.[6] Síremlékét bronzból készült domborműportré díszíti, melynek alkotója Borsos Miklós szobrászművész.
