Tanulmányait a kolozsvári középfokú technikumban végezte 1923-ban; majd népművészeti és építészettörténeti tanulmányokat folytatott. Első írása 1924-ben jelent meg az Ifjú Erdély-ben. 1925-ben ismerkedett meg Kelemen Lajossal, az ő javaslatára kezdte rajzolni Erdély középkori műemlékeit. 1928-tól 1944-ig az Erdélyi református egyházkerület, illetve Makkai Sándor püspök megbízásából az egyházi építészeti emlékek és műtárgyak összeírásával, felvételezésével, műemléképületek gondozásával, épülettervezéssel foglalkozott. Az ő tervei alapján újították fel például 1931-ben a magyarkiskapusi református templomot. 1945-től 1948-ig hadifogoly volt. 1949-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet műszaki felelőse, 1955-től nyugalomba vonulásáig lektora: népművészetet, ábrázoló mértant és perspektívát tanított. Ő volt az egyik kulcsszereplő a második világháború utáni országos műemlékösszeírás kolozsvári munkálatainál.
Szép Erdélyországból, fatornyos hazámból. Kolozsvár, Művelődés, 2005, ISBN 973-7993-11-X
Kecsesség, derű, ősi komolyság. Monumentális népi építészeti emlékek Erdélyben; szerk. Szatmári László; Művelődés, Kolozsvár, 2007 ISBN 978-973-7993-27-4