A Dandie Dinmont-terrier a kutyákterrier családjába tartozó skót kutyafajta. Teste nagyon hosszú, lábai rövidek, a feje tetején pedig jellegzetes fejdísz alakzatban nő a haja. A fajta Sir Walter ScottGuy Mannering című regényének egyik szereplője után kapta a nevét. A modern faj létrehozója James Davidson volt. Davidson kutyájának az ősei a környéken élő családok, így a Holystone-ban élő családok terrier kutyái voltak.
Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban három fajtaklub is foglalkozik velük, a The Kennel Club által megjelentetett Sebezhető Hazai Fajták könyvében szerepel. Ennek az oka az évente regisztrált kiskutyák alacsony száma. A kutyák barátságosak, de edzettek, így idősebb gyermekekkel lehet együtt hagyni. Az átlagosnál gyakrabban betegszik meg rákban.
Története
Két Dandie Dimmont-terrier ábrázolása 1859-ből.
A faj eredete Anglia és Skócia határmegyéiben az 1600-as években élő, és borzokra, valamint vidrákra vadászó terrierekig vezethető vissza.[1][2] Bár pontos eredetük nem ismert, az bizonyosnak tűnik, hogy közük van az 1700-as években Holydstone-ban élő Allanek kutyáihoz.[1] Ezek valószínűleg a border terrierek egyik fajtájához tartoztak.[3] A család feje a közeli Gerlinghamben született Willie "Piper" Allen volt.[1]műléggyel horgászott, és azért tartott kutyákat, hogy segítsenek neki előhívni a vidrákat. Kutyái annyira ismertté váltak, hogy Lord Ravensworth is kölcsönvette őket az Eslington Parkban lévő otthonába, hogy pusztítsák el az ott élő vidrákat. Lord Ravensworth ezután sikertelenül próbálta megvenni.[4] Willie Piper 1779. február 18-án halt meg. Kutyáit ezután fia, James gondozta.[5] Utána James fia örökölte a kutyákat, aki az egyik kutyát a határ skót oldaláról, Town Yetholmból érkező Francis Sommer úrnak eladta "Old Pepper" nevű kutyáját. Old Pepper Willie Allen kedvenc kutyájának, a Lord Ravensworth birtokán is szolgáló kutyának az egyik leszármazottja volt.[5]
A fajta egészen 1814-ig ismeretlennek számított a határvidék területein kívül. Ekkor jelent meg Sir Walter ScottGuy Mannering című regénye. Scott Selkirkshire serifjeként töltött itt huzamosabb időt, és ekkor ismerkedett meg a rókák és vidrák elejtésére specializált állattal. A Guy Mannering írása közben megalkotta "Dandie Dinmont" karakterét, akinek több terrirje is volt. "Pepper" és "Mustard" a szőrük színe alapján kapták a nevüket. Dinmont karakterének alapja egy élő farmer, James Davidson volt, aki teriereket tartott.[6] Ő valójában ilyen módszerrel adott nevez az állatainak.[7] Davidson kutyái több helyről származtak, és voltak közöttük Allan, Anderson és Faas kutyáinak leszármazottai is.[8][9] Davidson lejegyezte a keverést, és ennek köszönhetően őt tartják a fajta első gazdájának.[10]
Dandie Dinmont-terrier 1915 körül
Az 1800-as években több más fajjal is keresztezték, és így kerülhettek a fajta tulajdonságai közé a tacskókra jellemző vonások.[11][12] Ennek ellenére néhány tenyésztő még ma is foglalkozik a keresztezés előtti fajta tenyésztésével.[11] A tacskóval történt keresztezés múltbéli lehetőségével először John Henry Walsh állt elő "Stonehenge" néven megírt tanulmányában.[13] Korának több tenyésztője is visszautasította ezt.[14] Az 1800-as évek közepén népszerű fajnak számított, és Scott műve nyomán egyre több helyen használták a vadászatok sikerességéhez.[7] Ez mindmáig az egyetlen kutyafajta, mely egy képzeletbeli hősről kapta a nevét. Ekkortájt keletkeztek azok a feljegyzések, melyek szerint a fajnak köze van a bedlington terrier kitenyésztéséhez.[15]
Leírás
A fajtának hosszú teste rövid lába és a skót kutyáknál szokatlanul lelóg a füle. A nyakuk izmos. Átlagos marmagasságuk 20–28 cm (8-11 inch) súlyuk 8.2–11 kg. A fajta kétféle színváltozatban fordulhat elő a "paprika" és a "mustár". Átlagba 10-13 évig élnek. A fajta általában barátságos de a tenyésztők csak nagyobb gyerekek mellé ajánlják.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Dandie Dinmont Terrier című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
