PROFILPELAJAR.COM

Tőzegláp Kanadában (Ontario, Ottawa közelében

Tőzegláp növényzete (Csehország (Šumava)

A dagadólápok társulástani osztálya (Oxycocco-Sphagnetea Br.-Bl. & R. Tx. ex Westhoff & al., 1946). Magyarország mocsári és lápi növényzetének egyik rendszertani csoportja; a lápok egyik alaptípusa.

Elterjedésük, kialakulásuk

Elterjedésük cirkumboreális: Eurázsia és Észak-Amerika tundra- és tajgaövezetében fordulnak elő gyakori intrazonális társulásokként.

Fajösszetételük

A dagadólápok tőzege a tőzegmohákból képződik. A legjellemzőbbek:

Sphagnum fuscum,
Magellán-tőzegmoha (Sphagnum magellanicum),
Sphagnum rubellum,
Sphagnum tenellum.

Egyéb lombosmohák:

További, domináns és jellemző fajok:

tőzegrozmaring (Andromeda polifolia),
kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia):
hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum),
széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium);
hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum),
tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos).

Életmódjuk, termőhelyük

Genetikailag három típusukat különböztetik meg:

Ombrogén lápok

Az ombrogén (vagy ombrotróf) lápok a bőséges csapadékból nyerik kevés tápanyagot tartalmazó vizüket. Ezek a lápok óriási területeket borítanak a tundraövben és a tajgaöv határán, ahol az évi csapadék csak 300–400 mm, de az évi párolgás csak 200 mm körül van.

Magyarországon igazi ombrogén lápok kialakulására az éghajlati viszonyok alapvetően alkalmatlanok. Dagadóláp-töredékeink az úgynevezett kontinentális dagadólápokhoz hasonlítanak, ezért állandó veszély beerdősülésük. A mélyedésekben összegyűlő pangó víz táplálja őket, és ez nem tekinthető teljesen ombrogén (csapadék eredetűnek), mert talajból viszonylag sok ásványi anyagot old ki. Mire azonban átszivárog a vastag tőzegrétegen, a növényhez jutva kémiai összetétele már nagyon hasonlít a csapadékvízéhez, ezért a kialakuló vegetáció ombrotróf jellegű.

Szoligén lápok

A szoligén lápokat főleg a tajgaövben felszíni vízfolyások táplálják. A savanyú alapkőzet, illetve talaj hatására tavakban oligotróf, savanyú termőhelyek alakulnak ki.

Topogén dagadólápok

Az ilyen lápok létfeltételeit Európa középső és délebbi részén a magashegységek cirkuszvölgyeiben, kisebb medencéiben összegyűlő olvadékvíz biztosítja. A hazai dagadólápok és azok töredékei genetikailag ebbe a típusba is besorolhatók.

Osvald felosztása

Osvald (1925) alapvetően területi elterjedésük alapján négy nagy típusukat különböztette meg:

Kontinentális dagadólápok (erdős dagadólápok; angolul: Continental raised bogs, németül: Waldhoch-moore).
Balti típusú dagadólápok (valódi dagadólápok; angolul: Baltic raised bogs, németül: echte Hochmoore).
Atlanti dagadólápok (lapos dagadólápok; angolul: Atlantic raised bogs, németül: Flachhochmoore).
Felföldi dagadólápok (felületborító dagadólápok; angolul: Upland raised bogs, blanket bogs, németül: terrainbedeckende Moore), amelyek valójában szétterülő, éles határ nélküi, nem igazi dagadólápok.

Társulástani felosztásuk

Az osztályt Európában két rendre osztják fel

Erico-Sphagnetalia óceánmelléki, sok törpecserjével,
boreális tőzegmohalápok (Sphagnetalia medii Kästner & Flössner 1933) — ennek társulásai nőnek nálunk is.

Az Erico-Sphagnetalia rend társulásai kétszintűek: a zsombékokat és zsombéklábakat törpecserjék uralják, a szőnyegvegetációt pedig tőzegmohák és sásfélék.

A boreális tőzegmohalápok erdősek, többszintűek.