A Dacia Szálloda (egykori nevén Pannónia Szálló) a Partium egyik legfontosabb és legismertebb szecessziós épülete, Szatmárnémeti régi főterén. Sokan a város jelképének tartják. A 2010. évi román műemléki listán :Nr. crt.:132 ; cod LMI :SM-II-m-A-05221 számmal szerepel.[1]
Története
1897-ben a városi elöljárók körében olyan ötlet vetÅ‘dött fel, hogy szállót és vigadót kellene épÃteni Szatmárnémeti fÅ‘terén. A terv legnagyobb támogatója az akkori polgármester, Hermán Mihály volt. Úgy vélte, hogy az új épületeknek köszönhetÅ‘en a város fejlÅ‘dni fog. 1897-ben pályázatot hirdettek az új szálló megtervezésére, amiben a legfontosabb kitétel az volt, hogy az épület magyaros jelleggel bÃrjon. A 11 beküldött pályamű közül végül Bálint Zoltán és Jámbor Ferenc alkotása került ki nyertesként. Ez az épÃtészpáros több magyar jellegű épületet is tervezett már akkora, mint például a nagybányai István-király Szálloda és Vigadó, valamint a debreceni Vármegyeháza.
1900-ban a Műemlékek Országos Bizottsága úgy döntött, hogy a régi törvényszéki épület nem képez kiemelkedÅ‘ emléket, Ãgy lebontatták azt, és a helyén 1901-ben megkezdték az új szálló alapjainak kiásását. 1901. május 11-én elhelyezték az alapkövet. 1902 májusában már a belsÅ‘ munkákat végezték, és a tulajdonképpeni épÃtkezés befejezÅ‘dött.
1995-ben privatizálták és az akkori alkalmazottak tulajdonába került. 2007-ben Vasile Tantas román üzletemberé lett. 2015 áprilisában betörték az egyik nagy ablakát. Az ismeretlen tettes ellen a tulajdonos feljelentést tett.
2018 júniusában egy magyar állami cég, a Manevi Zrt. vásárolta meg.[2] A magyar állam fel szeretné újÃtani.
LeÃrása
A szecesszió a századforduló táján hódÃtotta meg Európát, ezt tükrözi az épület fÅ‘homlokzata is, amit vÃzszintesen három részre tagol két párkány. A részek látványosan elkülönülnek egymástól.
Az alsó szintet a földszint alkotja, a hatalmas, fából készült fÅ‘bejárattal. A középsÅ‘ rész az elsÅ‘ és a második emeletet fogja össze. Az utolsó egységet, a koronázópárkány fölötti részt a tört vonalú oromfal alkotja, aminek a központi részét egy toronnyal emelték ki. Az oromfal közepén egy virág formájú ablak látható, valamint elhelyezték rajta a város cÃmerét is. Zsolnay mázas kerámia dÃszÃtÅ‘elemek uralják a homlokzatot. A tetÅ‘ szintén mázas kerámiaburkolatot kapott, jellegzetes szÃnét a világos és sötétkék lapok váltakozása adja. Az épület függÅ‘legesen kilenc tengelyre osztható.
Belül volt található az étterem, kávézó, bálterem, konyha raktárakkal, cukrászda, ruhatár, elÅ‘adóterem, művészszobák. Az épület három belsÅ‘ terét gazdagon dekorálták. A legnagyobb ezek közül az egykori elÅ‘adóterem (amit páholysor vesz körül), a mostani Dinu Lipatti Filharmónia. A másik, gazdagon dÃszÃtett terem az egykori étterem. A harmadik pedig a régi kávéház, amit késÅ‘bb a szálloda recepciójára és üzlethelyiségére osztottak fel. A kupolát gazdag virágmintájú, festett elemek dÃszÃtik. A terem 320 férÅ‘helyes, hÃresen jó az akusztikája. Az oszlopos elÅ‘csarnokból két lépcsÅ‘ vezet a félemeletre.
Napjainkban
Szatmárnémeti egyik legszebb, legismertebb épülete immár évek óva magányos harcot vÃv az enyészettel, az épület kÃvül-belül katasztrofális állapotban van: levert domborművek, omladozó vakolat, átázott falak, teljesen tönkrement tetÅ‘szerkezet, por és vÃztócsa a lábak alatt.
Elismerések a történelem folyamán
- Makettje az 1903-as bécsi épÃtészeti világkiállÃtáson második dÃjat nyert.
- A 20. században rengeteg képeslapon, bélyegen megjelent.
Galéria
Jegyzetek
Források
