1940-ben érettségizett a makói József Attila Gimnáziumban.[1] 1941-ben az Országos Társadalombiztosítási Intézet számtisztje volt. 1942-től megszakítással a Tiszántúl (Debrecen) munkatársa lett. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt VIII. kerületi titkára volt. 1946-ban a Paraszt Újság, 1947-ben a Március Tizenötödike munkatársa lett. 1949-től az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium sajtóosztályának vezetője, 1951-től az Építők Lapja szerkesztője lett. 1956-ban szabadfoglalkozású riporter, 1957-től vándorszíntársulatnál díszletmunkás, 1961-től a Fogyasztási Szövetkezetek Pest Megyei Szövetségének sajtópropagandistája
volt. 1972-ben főiskolai szociológiai államvizsgát tett. 1982-ben nyugalomba vonult.
Számos rádiójátékát sugározzák. Írásaiban a mindennapok erkölcsi ellentmondásait ábrázolja, hagyományos eszközökkel.
Művei
Építők becsülete (elbeszélés, 1951)
Felső határ az égbolt (elbeszélés, 1952)
Megszállottak (kisregény és elbeszélés, 1961)
Út nem vezet ki a világból (kisregény, 1964)
Sátorkaland (regény, 1968)
Fölfelé az Etnán (elbeszélés, 1971)
Jelzőtűz (elbeszélés, 1974)
Vakítás (kisregény, 1977)
A gyalogló látomásai (elbeszélés, 1981)
Tolvajkulcs (regény, 1984)
Ábránd elsötétítéskor (kisregény, 1984)
A tükörszoba vendége (kisregény, 1985)
Tüzes tű (kisregény, 1986)
A piros virág bajnoka (1987, regény, 1996)
Az örök valaki (elbeszélés, 1989)
A színpadszolga (1993)
Közjáték vasfüggönnyel (elbeszélés, 1995)
A színlelés játszmái (elbeszélés, 1996)
Árnyékgyár (regény, 1996)
A szerelem tornácán (elbeszélés, 1997)
Diákvér (1997)
Toronykiáltás, Edzésben (2 kisregény, 1998)
A szív vására (elbeszélés, dráma, 1999)
Jegyzetek
↑Gera Tibor: A makói gimnázium 100 éve, 1895-1995. Makó, 1995.
