1962-ben „Népmese és társadalom” címmel publikálta az 1940-es években Kakasdra telepített bukovinaicsángók között végzett kutatásának eredményeit.
1964-ben meghívták az amerikai folklórtudomány egyik legjelentősebb központjába, az Indianai Egyetemre vendégoktatóként, majd kiküldetése végén teljes állást ajánlottak neki, amit el is fogadott. 1978-tól csaknem 1990-es nyugdíjba vonulásáig az intézmény néprajz tanszékének vezetője volt.
Tudományos munkásságának fő területei a folklór elbeszélő műfajai, az identitás és a népi vallásosság formái voltak. Különböző szemszögekből feldolgozta a hagyományos népi hiedelmek továbbélését a modern tömegkommunikáció megjelenéseiben, úgy mint a horrorfilmekben vagy a sci-fikben.
Magyar szempontból is kiemelkedő munkája volt a 20. század elején Amerikába kivándorolt magyar parasztok idős túlélői között az 1960-as években végzett kutatása, arról, hogyan találkozott a hagyományos magyar vidéki kultúra az amerikai modern, ipari világgal.
Férje, Vázsonyi Endre író részt vett több művének alapozó kutatómunkájában, majd azok megírásában.
Märchen, Erzähler und Erzählgemeinschaft. Dargestellt an der ungarischen Volksüberlieferung; németre ford. Till Johanna, Engl Henriette, Engl Géza; Akademie-Verlag, Berlin, 1962 (Veröffentlichungen Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Institut für deutsche Volkskunde)
Folktales and society. Story-telling in a Hungarian peasant community; angolra ford. Emily M. Schossberger; Indiana University Press, Bloomington–London, 1969
People in the tobacco belt: four lives; National Museums of Canada, Ottawa, 1975 (National Museum of Man Mercury Series Canadian Centre for Folk Culture Studies)
Nagyszékelytől Delhi-ig. Egy magyarországi német életútja, 1943–1974; Ethnica, Debrecen, 2001