Csizmazia Gyula (Pécs, 1910. április 3.^[1] – Sopronkőhida, 1944. november 4.) partizán, bányász. A forrásokban – tévesen – sok esetben Csizmadia néven szerepel.

Csizmazia József szénbányász és Dobos Anna fia. 1936-ban lett tagja a bányamunkások országos szövetségének. 1942-ben internálták, ezt követően pedig büntetőszázaddal a frontra küldték ki, ahol hadifogságba esett. Itt kijárta a partizániskolát, és részt vett a harcokban. 1944. augusztus elején Szőnyi Márton csoportjának tagjaként a Bükkben ereszkedett le, ám a helyi hatóságok elfogták, perbe fogták, és kivégezték.

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  

• Gábor Balázs: Egy kommunista (Cs. Gy.) harcos élete, munkássága (Komló, 1957).
• Nyikolaj Jancsenkov: A magyar-szovjet nemzetközi partizánmozgalom úttörői. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
• Akik ellenálltak (X/1. rész)