Életét és munkásságát a Szamguk szagi(Samguk sagi) taglalja, mely szerint édesapja kívánságára, 12 évesen ment a Tang-koriKínábakonfuciánus tanokat hallgatni. A vázolt anekdota szerint apja kinyilatkoztatta, hogy ha tíz éven belül nem sikerül letennie a császári hivatalnoki vizsgát, akkor kitagadja. Cshö(Choi) 17 évesen letette a vizsgát, majd tíz évet szolgált Kínában hivatalnokként. Itt tanulta meg a kínai versformákat is. 885-ben tért vissza Sillába, ahol szintén hivatalnoki állást kapott. 900 körül felhagyott a hivatalnoki szolgálattal, miután a királynőhöz benyújtott reformkísérletei süket fülekre találtak. Ezt követően vándoréletet élt, majd a Heinsza(Haeinsa) buddhista templomban telepedett le, ahol testvére szerzetesként szolgált. 908-ban még biztosan élt, ekkor született Silla Szucshanggun Hogukszong phalgadungnugi (신라수창군호국성팔각등루기, 新羅壽昌郡護國城八角燈樓記, Silla Suchanggun Hogugseong Palgagdeungrugi) című feljegyzése.[5][3]
Művészete
A kínai nyelvű koreai (sino-koreai) irodalom alapítójának is vélik. Az első nagy koreai költő volt, aki klasszikus kínai nyelven alkotott. 92 verse ismeretes, többségük igen rövid. 28 darab nyolcsoros lü-si(lü-shi) és 63 négysoros csüe-csü(jue-ju) maradt fenn. Munkásságát három korszakra bontják: a Kínában írt költeményeire, a Koreában hivatalnoki szolgálata alatt írtakra, valamint a vándorévei alatt születettekre.[3]
Jegyzetek
↑한국민족문화대백과사전 (koreai nyelven). (Hozzáférés: 2023. augusztus 23.)
