Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolában érettségizett. 1977-ben kezdte meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakán, ahol 1982-ben szerzett diplomát. TMB-ösztöndíjas volt. Ösztöndíjas évei után a SOTE Orvosi Vegytani Intézet adjunktusa, majd később docense lett. 1999-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1997 és 2000 között Széchenyi professzor ösztöndíjasként tevékenykedett. 1984 és 1985 között a New York-i Állami Egyetemen (Syracuse), 1989 és 1991 között a Harvard Egyetemen kutatott. Többször tett tanulmányutat Tokióba és Pekingbe.
1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia Sejt- és Fejlődésbiológiai Bizottságának tagja lett. Ugyanebben az évben a Magyar Biológiai Társaság sejtbiológiai szakosztályának titkárává is megválasztották, amely posztot 1996-ig töltötte be. 1995 és 2015 között a Magyar Biokémiai Egyesület főtitkára, később alelnöke volt. 2001 és 2007 között az MTA közgyűlési képviselőjeként is dolgozott. 2007 és 2009 között az Országos Köznevelési Tanács tagja volt. A kutató diákokkal kapcsolatos munkájáért az Ashoka International tagjai közé választotta. 2015 és 2019 között a Rockefeller Alapítvány Bellagio Resident Program szelekciós bizottságának a tagja volt.
1990-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1994-ben akadémiai doktori értekezését. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2019-ben pedig rendes tagjává választották. Kutatási területe a komplex rendszerek és hálózatos leírásuk adaptációja és tanulása. Több mint 250 tudományos közlemény szerzője, amelyre eddig több mint 12000 független Web-of-Science és 24000 Google Scholar hivatkozást kapott. 2013 és 2015 között a Barabási Albert Lászlóval közösen alapított Dzzom, 2014 és 2016 között a CX-Ray tanácsadó testületének tagja. 2015-ben korábbi diákjaival, Szalay Kristóffal, Veres Dániellel és Fekete Ivánnal, valamint Nagy Szabolccsal együtt alapította a Turbine hálózatkutató céget. Kutatásai mellett fiatal tehetségek támogatásával, gondozásával, illetve munkájuk elősegítésével foglalkozik.
2018 és 2022 között a Budapest Angyalföldi evangélikus gyülekezet presbitere, 2020 és 2022 között a gyülekezet felügyelője. 2019-től az Evangélikus Hittudományi Egyetem késői elhívású teológus/lelkész szakos hallgatója, 2022-ben teológia MA fokozatot szerzett. 2022-ben evangélikus lelkésszé szentelték, e minőségében az egyetemisták szolgálatát látja el Budapesten.
Közéleti-politikai pályafutása
Az 1980-as években különböző vezető tisztségeket töltött be a KISZ-ben. Az ELTE TTK KISZ-Bizottságának titkára volt, 1986-tól a KISZ Központi Bizottságának tagja, 1988-tól a KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsának (KSZT) elnöke és ennél fogva a 17 tagú Intéző Bizottság tagja lett. E testületben többek között Gyurcsány Ferenccel és Kiss Péterrel dolgozott együtt. E minőségében kezdeményezője volt a Közoktatásfejlesztési Alap megteremtésének, és – a frissen alakuló alternatív középiskolai ifjúsági szervezet vezetésével együttesen – társadalmi vitát kezdeményezett a Bős-nagymarosi vízlépcső ügyében. A KISZ 1989. áprilisi megszűnése után további politikai szerepet nem vállalt.
Az EU Michel Rocard, volt francia miniszterelnök vezetésével működő bizottságának tagjaként ajánlásokat dolgozott ki a természettudományos tárgyak oktatásának megújítására (Rocard-report). 2007 és 2009 között az MTA delegáltjaként az Országos Köznevelési Tanács tagja, 2008 és 2009 között az MTA elnöki közoktatási bizottságának tagja volt. 2008 és 2010 között a Sólyom László köztársasági elnök által életre hívott Bölcsek Tanácsának az oktatás áttekintését összefogó tagja volt. 2010-ben megalapította a néhány éven keresztül aktív Liliomos Mozgalmat,[1] amelynek tagjai egy élhetőbb Magyarországért dolgoztak - minden napjukon.
2006 és 2016 között a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács[2] alapító elnöke volt. A Tanács tagszervezetei 2009 óta egy, az egész Kárpát-medencére kiterjedő tehetségsegítő hálózatot hoztak létre, amely 2018-ra már több mint 200 ezer emberrel állt kapcsolatban. 2012 és 2020 között a European Council for High Ability[3] elnöke volt. 2014-től az európai tehetséggondozás ezen akkor 25 éves civil szervezetének vezetőjeként egy Európai Tehetségsegítő Hálózat[4] kialakítását kezdte el, amelynek 2015-ben 13 európai országban 14 Európai Tehetségközpontja,[5] 2020-ra pedig több mint 400 Tehetségpontja lett Európa és sok más kontinens több mint 50 országában.[6]
Csermely Péter–Gergely Pál: A megismerés csapdái. A tudományos kutatómunka módszertana és problémái; Magyar Biológiai Társaság Sejt- és Fejlődésbiológiai Szakosztálya, Budapest, 1995 (Sejtbiológiai ki kicsoda sorozat)
Stress of Life from Molecules to Man (szerk., 1998; szerk. 2007)
