Cserháti Jenő (születési neve: Hechtl Jenő; 1882-ig) (Győr, 1855. március 5.^[4] – Budapest, 1910. november 17.^[5]) magyar gépészmérnök, egyetemi tanár. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alelnöke. Cserháti Sándor (1852–1909) növénynemesítő öccse.

Szülei: Hechtl Ferenc és Kolnhoffer Anna voltak.^[6] Győrben és Pozsonyban tanult. Műszaki tanulmányait a zürichi műegyetemen végezte el 1872–1876 között. 1876-ban gépészmérnöki diplomát szerzett. 1877-ben a budapesti József Nádor Műegyetemen honosította oklevelét. 1877-ben Bécsben katonai szolgálatot teljesített. 1877-től az Osztrák Államvasúti társaságnál dolgozott mérnökként. 1890-től Budapesten vasút és hajózási mérnök volt. 1893-ban a Fegyver- és Gépgyár Rt. igazgatója lett. 1895–1904 között a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. villamos gyárának cégvezetője, majd igazgatója volt. 1905–1910 között a Műegyetemen a gépszerkezettan tanára volt. A gépelemek című tárgyat tanította Schimanek Emil után és Herrmann Miksa előtt.

Támogatta Kandó Kálmán vasútvillamosítási kísérleteit és részt vett a Valtellina-vasút villamosításának munkálataiban. Az elért eredményekről több cikkben számolt be – részben Kandó Kálmánnal együtt – a hazai és külföldi szaksajtóban. Emlékére a mérnökegylet 1911-ben Cserháti-plakettet alapított, mellyel az év legjelentősebb gépészmérnöki és elektrotechnikai tanulmányát jutalmazza.

Temetésére a Farkasréti temetőben került sor.^[5]

• A kulisszás kormányművek egy sajátsága (Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1889)
• Vonat-sebességmérők (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1892)
• Az elektromos és gőzvontatás összehasonlítása (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1900)
• Villamos automobil felső vezetékekkel (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1900)
• Vasutak elektromos vontatása (Kandó Kálmánnal, Budapest, 1901)
• Nagyfeszültségű forgó árammal hajtott elektromos vasutak (Budapest, 1903)
• Közgazdasági helyzetünk és megjavításának módja. I-II. (Magyar Pénzügy, 1905)
• A pozsony-bécsi vasút (Pozsony, 1906)
• A műszaki foglalkozás és társadalmunk (MMÉE Heti Értesítője, 1908)
• Gépelemek. Cserháti Jenő előadásai alapján összeállította Vidor J. Rezső.
• A magyar mérnök helyzete a közigazgatásban, gyárainkban és a társadalomban (Budapest, 1910)

• Hollán-díj (1890)

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Tudósnaptár
• https://dokutar.omikk.bme.hu/collections/mee/fajlok/1911-635-639.pdf
• https://dokutar.omikk.bme.hu/collections/mee/fajlok/1911-650-651.pdf
• http://www.mee.hu/files/ET/1910/ET_1910_23t.pdf Archiválva 2021. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben 316. oldal

• Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlöny Heti Értesítője, 1910
• Schimanek Emil: Cserháti Jenő (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1911)
• Balla Pál: Cserháti Jenő emlékezete (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1911)
• Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Győri Életrajzi Lexikon. Szerkesztette: Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Győr Városi Könyvtár, 1999.
• Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. ISBN 963-85773-2-0  
• Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerkesztő: Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Budapest, MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
• Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 1024. o. ISBN 963-85433-5-3
• Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7  
• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8