Szülei Csapai János és Szabó Erzsébet. 1814-ben subscribált (írta alá az iskolai törvényeket) a debreceni kollégiumban. Ugyanitt köztanító (publicus praeceptor) volt, később senior lett. Ezután Bécsben folytatta tanulmányait. 1826-ban tett lelkészi vizsgát, majd Kiskunhalason volt segédlelkész. 1827-ben, Medgyesi Pál halálát követően Nagykőrösre választották lelkésznek, ahol egészen haláláig működött. Tudománykedvelő és jeles szónokként ismerték. Könyvtárát a nagykőrösi református iskolára hagyományozta. Híres beszédet mondott a templomban 1835. február 7-én, Fodor Gerzson temetésén, annak koporsóba tételekor.
Sírja a nagykőrösi temetőben F. tábla 9. sor, felirata: "Csapai Péter Nagykőrösön 15 évig volt lelkipásztornak, ki élt 49 éveket, emelték tisztelői.
Munkája
Rövid halotti beszéd néhai nagyt. Háló Kovács József úr… felett, melyet tartott… 1830. okt. 11. Pest (Fodor G. és Polgár Mihály gyászbeszédével és Balogh Mihály költeményével együtt)
Balanyi Béla-Rácz Lajos-Ványi Jenő: Új nagykőrösi athenas I. A nagykőrösi temetőkben nyugvó híres emberek. Nagykőrös, Arany János Társaság, 1994. 29-30. old.
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. IV. kötet, Brediceanu Kajusz–Czeglédy Rózsika. Bp., 1942. 625. hasáb
További információk
Ádám Gerzson: Nagykőrösi athenas. Nagykőrös, 1904. 58-59. old.
Rácz Lajos: Fejezetek a nagykőrösi református egyházközség történetéből. Nagykőrös, 1988. 146. old.
