1948-1950 között a debreceniTiszántúli Néplap szerkesztője volt. 1950-1953 között a Néphadsereg szerkesztőségében dolgozott. 1953-1957 között a Szabad Föld szerkesztője, 1957-1969 között az Élet és Irodalom rovatvezetője volt. 1974-1983 között a Magyar Írószövetség külügyi titkáraként, 1984-1986 között az újdelhi Magyar Kulturális Intézet igazgatójaként működött.
Munkássága
Riporterként "operatív helyzetjelentésével" (Mélytengeri áramlás, 1963) újrateremtette a szociográfia irodalmát. Nyers, realista elbeszéléseiben is sok a publicisztikus, szociografikus elem (A tolvaj és a bírák, 1974; Érzelmeink mély kútja, 1984). Regényeiben a társadalmi korszakváltásnak, benne a parasztság megváltozott helyzetének ábrázolását először hagyományos realista eszközökkel próbálta (Két karácsony között, 1966; Álomzug, 1971), később parabolába hajlottak művei (A legnagyobb sűrűség közepe, 1979; Glemba, 1981; Az őszülés váratlan órája, 1982). Fordított angolból. Színműveit (A nagy kísérlet, 1968; Terézia, 1972; Együtt, egyedül, 1980) fővárosi és különböző vidéki színházak mutatják be.
Magánélete
1967-ben házasságot kötött Forrás Évával. Egy fiuk született, Balázs (1968).
Színházi munkái
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 5.[1]
Tiszta szívvel (1963)
A nagy kísérlet, avagy ki menjen Afrikába (1970)
Terézia (1974)
Együtt egyedül (1977)
Az őszülés váratlan órája (1983)
Művei
Baráti egyetértésben (tudósítás, 1957)
Háromszor a tűzvonalban (emlékezés, 1958)
Augusztusi éjszaka (Landler Jenő regényes életrajza, 1959)
Mélytengeri áramlás (riportregény, 1963)
Két karácsony között (regény, 1966)
A nagy kísérlet (dráma, 1968)
Ember a kövön (regény, 1969)
Álomzug (regény, 1971)
Bontják a kemencéket. Írások a faluról (riport, 1971)
Terézia (dráma, 1972)
A tolvaj és a bírák (elbeszélés, 1974)
Örökzöld (regény, 1975)
A szikföld sóhaja (szociográfia, 1977)
A legnagyobb sűrűség közepe (kisregény, 1979)
Együtt, egyedül (dráma, 1980)
Glemba (regény, 1981)
Vadász (gyermekregény, 1981)
Az őszülés váratlan órája (regény, 1982)
Érzelmeink mély kútja (válogatott elbeszélések, 1984)
Vadregényes pusztaság (szociográfia, 1985)
Közös magány (regény, 1983)
Szeplőtelen Kelemen (regény, 1986)
A parasztzsidó (regény, 1990)
Hallgatag doktor (regény, 1992)
Lázadás a Vénusz ellen (kisregény, 1994)
Egy május fejfájára; Hét Krajcár, Bp., 2003
Vallomás. A szerző válogatása életművéből; Trikolor, Bp., 2006 (Örökségünk)
Forgatókönyv
A tolvaj és a bírák[2] (tévéfilm, 1975, rendezteː Gaál Albert)
A legnagyobb sűrűség közepe (tévéfilm, 1981, rendezteː András Ferenc)