PROFILPELAJAR.COM

	Cotel Ernő
Született	Cotel Ernő Rudolf; 1879. április 23.; Salgótarján
Elhunyt	1954. november 8. (75 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Rajzinger Jolán; (h. 1905–1954)
Gyermekei	Klára ; Kornél
Foglalkozása	kohómérnök, pedagógus
Tisztsége	rektor (1931–1932, Soproni Egyetem); a magyar felsőház tagja (1939–1944);
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1897); Selmeci Akadémia (1897–1902);
Sírhelye	Farkasréti temető (N-1920. fülke)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Cotel Ernő témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Cotel Ernő

Nem található szabad kép.^(?)
	Cotel Ernő (1879-1954) ELTE Digitális Intézményi Tudástár. Imre István rézkarc, portré.
	Cotel Ernő. História - Tudósnaptár

Cotel Ernő (Salgótarján, 1879. április 23. – Budapest, 1954. november 8.) kohómérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája

Cotel Ernő vasgyári hivatalnok és Kolbenheyer Hermin fia. Testvére Terray Gyuláné Cotel Lenke. Felsőfokú tanulmányait a Királyi József Műegyetem gépészmérnöki szakosztályán kezdte. Innen 1897-ben, az első félév után, a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiára iratkozott át, ahol 1902-ben vaskohómérnöki oklevelet szerzett. A kaláni (nándorhegyi) vas- és acélgyárban helyezkedett el, de 1903-tól egy évig a selmeci akadémia Bányavegytani Tanszékén tanársegéde volt. Ezt követően tíz évig ismét a kaláni Bánya- és Kohótársaság nándorhegyi hengerdéjében dolgozott mérnökként, majd főmérnökként. 1912-től 1918-ig a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű korompai durvahengerműjének, majd a gyár főmérnöke, 1921 és 1922 között igazgatója volt. Az első világháborúban mérnök-hadnagyként katonai szolgálatot teljesített.

1923-ban a Sopronba áttelepült Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolán vállalt feladatot, a vaskohászat rendes tanára, a Vaskohászattani tanszék vezetője lett. Az 1924–25-ös tanévben a Vas- és fémkohászati osztály dékánja, az 1930–31-es és 1931–32-es tanévben a főiskola rektora volt. 1926-ban a budapesti műegyetemen magántanári képesítést szerzett a vasipari hengerlés és a kovácsolható vas gyártása témákban. 1945-ben a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, kohó- és erdőmérnöki Karának dékánja volt. 1925-től 1929-ig az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöke volt. 1945-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, később tanácskozó tagja. 1949-ben tagságát – politikai okok miatt (1937 és 1944 között a parlamenti felsőház tagja volt) – megszüntették, és csak 1989-ben állították vissza.

A nemzetközi kitekintésben is fontosnak számító írásai, könyvei az 1920–1950-es években jelentek meg itthon és külföldön. Több jelentős találmányt dolgozott ki. Feltalált egy elliptikus szelvényű forgóaknás gázfejlesztőt, ő vezette be Magyarországon először a Siemens-Martin-kemencék automatikus ellenőrzését, és új típusú martinkemencei tűzfejet fejlesztett ki.

Nyughelye a Farkasréti temetőben található és 2004 óta védettség alatt áll (N-1920 fülke).^[7]

Magánélete

Házastársa Rajzinger Jolán volt. Fia Cotel Kornél (1917–2008) közgazdász; leánya Cotel Klára, Claus Alajos (1908–1988), Kossuth-díjas kohómérnök felesége.

Főbb művei

A hengerlés alatt álló vasrúd előrecsúszása. Bányászati és Kohászati Lapok, 1923
A hengerlés Tafel-féle elméletei. Bányászati és Kohászati Lapok, 1923
Az acél kovácsolhatóságának határa. Budapest, 1925
Der Siemens-Martin-Ofen. Berlin, 1927
A hengerlés alapelvei. Sopron, 1928
Die Grundlagen des Walzens. Halle, 1930
A nyersvasgyártás alapelvei. Sopron, 1933
A nagyolvasztó profiljának fejlődése. Bányászati és Kohászati Lapok, 1947
A vaskohászat új útjai. Bányászati és Kohászati Lapok, 1953

Jegyzetek

↑ FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2024. február 24.)
↑ ^a ^b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02533.htm, Cotel Ernő, 2017. október 9.
↑ FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2024. február 24.)
↑ Házasságkötési bejegyzése az ózdi polgári házassági akv. 26/1905. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2024. február 24.)
↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
↑ Nemzeti Örökség Intézete - Cotel Ernő (magyar nyelven). Nemzeti Örökség Intézete - Cotel Ernő. (Hozzáférés: 2024. november 20.)

Források

Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1015. o. ISBN 963-547-414-8
Cotel Ernő. www.tudosportal.hu. Tudósportál. (Hozzáférés: 2024. november 20.)