1684-ben jogtanár volt Lipcsében, 1688-tól az első, aki előadásait német nyelven tartotta meg. Szabad gondolkodása miatt üldözték a teológusok és elfogatását csak 1690-ben Halléba történt megszökése által kerülte ki, ahol a lovagakadémián, 1694-től pedig az újonnan alapított egyetemen mint tanár és rektor működött. Thomasius a tudományban új módszerrel lépett fel, amennyiben azt az élettel összeegyeztetni igyekezett. A természetjogot elválasztotta a moráltól és az előbbit a szabadság és a jogi kényszer elveire vezette vissza. A boszorkányperek és a tortúra ellen erősen kikelt.
Jelentősebb művei
Vernünftige und christliche aber nicht scheinhelilige Gedanken stb. (Halle, 1723-25, 3 rész)
Geschichte der Weisheit und Thorheit (3 köt. uo. 1693)
Kurze Lehrsätze von dem Laster der Zauberei mit dem Hexenprocess (uo. 1704)
