1750-ben foglalta el helyét a Lordok Házában, majd egy évvel később II. György hálókamrájának egyik lordja lett. 1761-ben a Térdszalagrend lovagjává ütötték. 1762-ben III. György barátját és nevelőjét, John Stuartot (Lord Bute) nevezte ki miniszterelnöknek. Az év decemberében, egy, a korábbi miniszterelnök, Thomas Pelham-Holles támogatói, köztük Lord Rockingham részvételével lezajlott parlamenti lázadás nyomán a résztvevőket minden kormányzati pozícióból eltávolították. Az esemény „a pelhamita kisdedek lemészárlása” nevet kapta. A következő évek során Watson-Wentworth fokozatosan Pelham-Holles támogatóinak vezetőjévé emelkedett, akik nem hajlottak a békülésre Bute-tal és utódával, George Grenville-lel. Rockingham és pártja, amelynek sok nagy tekintélyű whig család feje is tagja volt, a II. Jakabot megbuktató, és a Hannover-házat hatalomba segítő whig hagyományok örököseként tekintettek magukra.
A király Grenville-lel szembeni ellenszenve és ez utóbbi csekély parlamenti támogatottsága oda vezetett, hogy 1756-ban, a király nagybátyja, William Augustus herceg közvetítésével folytatott tárgyalások után III. György Lord Rockingham-et jelölte miniszterelnöknek. Rockingham szövetségeseit, Henry Seymour Conwayt és Augustus FitzRoyt nevezte ki a déli, illetve az északi ügyek miniszterévé. Ebben az időben lett személyi titkára Edmund Burke ír államférfi és filozófus, akivel életre szóló barátságot kötött, és aki politikai szövetségese és tanácsadója volt 1782-ben bekövetkezett korai haláláig. Hivatali ideje alatt visszavonták a gyarmatokon az újabb adó miatt nagy felháborodást keltő bélyegtörvényt. A kormányon belüli ellentétek miatt lemondani kényszerült, helyét az idősebb Pitt vette át (a Kincstár Első Lordja Augustus FitzRoy lett; ez azon ritka esetek egyike volt, amikor a két pozíció elvált egymástól).
Watson-Wentworth a következő 16 évet ellenzékben töltötte, ezalatt fő támogatója volt a gyarmatosok alkotmányos jogainak, és kiállt a tizenhárom gyarmat függetlenségi törekvései mellett. 1782-ben másodszor is miniszterelnök lett, és hivatalba lépésekor Nagy-Britannia elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét, véget vetve az amerikai függetlenségi háborúnak. Kormányzása azonban rövidesen véget ért, mivel 14 héttel beiktatása után meghalt.
Az ő tiszteletére kapta a nevét a New Hampshire-i, az észak-karolinai és a virginiai Rockingham megye, és Rockingham városa Észak-Karolinában (Richmond megye).
Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Watson-Wentworth, 2nd Marquess of Rockingham című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_(St_Edwards_Crown).svg)
