Ebben a szócikkben a mandarin, illetve kantoni nyelvű szavak nemzetközi, illetve magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
A chőngszám (長衫, jűtphing: coeng saam, népszerű latin betűs átírással cheongsam), mandarin nyelvencsipao (旗袍, pinjin: qípáo) kínai női ruha. A férfi változata a chőngphou(coeng pou) vagy mandarinul csangpao(chángpáo) (长袍). A chőngszám(coengsam)mandzsu eredetű.
Története
A chőngszám(coengsam) a hosszú ujjú, mandzsuk által viselt, földig érő, gallér nélküli köpenyből eredeztethető, mely a mandzsu uralom idején egész Kínában megszokott viseletté vált. Az évszázadok alatt, a nyugati stílusokhoz idomulva a ruha hossza és ujjának hossza is rövidült, eredetileg a női alakot elrejtő jellege visszaszorult és idomulni kezdett a test körvonalához.
A modern chőngszám(coengsam) az 1920-as években Sanghaj(Shanghai)ban látott napvilágot, ahol főként felsőbb osztálybeliek és kurtizánok viselték először. A ruha hamarosan igen népszerű lett a modern stílusra vágyó nők körében. Teljesen átalakault, kivágott álló galléros („kínai gallér”) lett, egyik vagy mindkét oldalán felvágott, a könnyebb járás érdekében. Az 1900-as évek elején a kínai filmművészet fellegvára Sanghaj(Shanghai) volt, a chőngszámot(coengsamot) a színésznők is népszerűsítették a filmvásznon, ahol a csábítás egyik fő kellékévé vált az egyre többet mutató ruhadarab.
A kommunizmus idején eleinte tiltott viselet volt, a sanghaji szabómesterek Hongkongba menekültek és itt is népszerűvé tették a chőngszámot(coengsamot). Az 1970-es évektől kezdődően az egyre nyugatiasodó Hongkong a ruházkodás terén is inkább a nyugatot, mintsem a keletet akarta követni, a nők chőngszám(coengsam)ról farmerra váltottak.
A 21. században a chőngszám(coengsam) reneszánszát éli, mint különleges ruhadarab. Nem csak turisták keresik, a kínai nők is szívesen hordják különleges alkalmakkor, estélyi ruhaként és gyakran esküvői ruhaként is funkcionál.
Hsziaocsing(Xiaojing) császárné, 1800-as évek közepe