A hossza 13,37 méter, szélessége 3,16 méter, merülése 1,02 méter volt. Ezzel a hajóval indult meg 1820. július 16-án a budapesti hajóközlekedés. A Carolina gőzgépének teljesítménye mindössze 17,7 kW volt, és mivel a hajóteste is kicsi volt, ezért az utasokat a hozzákapcsolt uszályon szállították. A hajó sebessége, 488 mázsa súlyú rakománnyal terhelt uszállyal a Dunán felfelé 3,4 km, lefelé 17 km/h volt.
A hajót először vontatóként akarták használni, de a teljesítménye ehhez nem volt elég, ezért utasokat szállított Pest, Buda és Óbuda között. A hajó és uszálya napi két menetet tudott teljesíteni. Csak hajózási szezonban közlekedett, mert a hajóhíd olcsóbb volt, így kevés utasa volt. Már a következő évben sem vett részt Budapest közlekedésében, a tulajdonosa visszavitte a Drávára, ahol 1824-ben mint roncsot látták utoljára.
Források
Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 279. o. ISBN 963-05-6410-6
