Carmine Galante
Galante 1943-as rendőrségi fotója
Született	Camillo Carmine Galante 1910. február 21. New York, USA
Elhunyt	1979. július 12. (69 évesen) New York, USA
Beceneve	"The Cigar", "Lilo"
Álneve	Lilo Cigare
Gyermekei	öt gyermek
Foglalkozása	drogkereskedő gengszter
Halál oka	Többszörös lőtt seb
Sírhely	Saint John's temető, Queens
Elkötelezettség	Bonanno bűnözőklán
Vád	Bíróság megsértése (1961) Kábítószer-kereskedelem (1962)
Ítélet	20 nap börtönbüntetés (1961) 20 év börtönbüntetés (1962)
A Wikimédia Commons tartalmaz Carmine Galante témájú médiaállományokat.

Carmine Galante (1910. február 21. – 1979. július 12.) amerikai maffiózó volt. Galantét ritkán látták szivar nélkül, aminek köszönhetően a "The Cigar" és a "Lilo" (szicíliai kifejezés a szivarra) beceneveket ragasztották rá. Galante hosszú karriert futott be a szervezett bűnözésben, és a Bonanno bűnözőklán (nem hivatalos) megbízott főnökévé emelkedett fel. 1979-ben meggyilkolták, miközben egy étteremben ebédelt társaival és testőreivel.

Camillo Carmine Galante 1910. február 21-én született egy bérházban, Manhattan Kelet-Harlem városrészében. Szülei, Vincenzo "James" Galante és Vincenza Russo 1906-ban vándoroltak ki a szicíliai Castellammare del Golfóból New Yorkba, ahol Vincenzo halász volt.^[1][2] Carmine Galanténak két testvére volt, Samuel és Peter Galante, valamint két nővére, Josephine és Angelina Galante.^[2] 1945. február 10-én vette feleségül Helen Marullit,^[2] akitől három gyermeke született: James Galante, Camille Galante és Angela Galante. Élete utolsó 20 évében Carmine Galante Ann Acquavellával élt együtt; a párnak két közös gyermeke született,^[1] ő volt a nagybátyja James Carmine Galanténak, a Bonanno bűnözőklán helyi vezérének.^[3] 1931-ben a börtönben az orvosok pszichopata személyiséget diagnosztizáltak nála.^[2] Galante tulajdonosa volt a Rosina Costume Company-nak a New York-i Brooklynban,^[2] és kapcsolatban állt a New Jersey-i West New York-i Abco Vending Company-val.

10 éves korában Galante bűnös tevékenysége miatt javítóintézetbe került. Hamarosan egy fiatalkorúakból álló utcai bandát alapított a New York-i Lower East Side-on. 15 éves korára otthagyta a hetedik osztályt. Tizenévesként Galante a szesztilalom korszakában a maffia szövetségese lett, és az évtized végére vezető végrehajtóvá vált. Ebben az időszakban Galante halválogatóként és egy művirágboltban is dolgozott.^[2] 1925. december 12-én a 15 éves Galante bűnösnek vallotta magát testi sértés vádjában. 1926. december 22-én két és fél év állami börtönbüntetésre ítélték.^[4] 1930 augusztusában letartóztatták Walter DeCastilla rendőrtiszt meggyilkolásáért egy rablás során. Galante ellen azonban soha nem emeltek vádat.^[2] 1930-ban a New York-i rendőrség (NYPD) tisztje, Joseph Meenahan elkapta Galantét és más bandatagokat, amint megpróbáltak eltéríteni egy teherautót a brooklyni Williamsburgben. Az ezt követő tűzharcban Galante megsebesítette Meenahant és egy hatéves járókelőt, de mindketten túlélték a lövéseket. 1931. február 8-án, miután bűnösnek vallotta magát rablási kísérletben, ezért 12 és fél év fegyházbüntetésre ítélték. 1939. május 1-jén feltételesen szabadult a börtönből.^[4] 1940-ben Galante már Vito Genovese, a Luciano bűnözőklán hivatalos alvezére számára hajtott végre "gyilkosságokat". Galante alvilági hírnévre tett szert kegyetlenségéről, és a New York-i rendőrség több mint nyolcvan gyilkosságban való részvétellel gyanúsította.^[5] Galanténak a beszámolók szerint hideg, merev tekintete volt, szemei az emberi élet iránti teljes közömbösséget sugallták, és mind a bűnüldöző szerveket, mind a többi maffiatagot megrémítették. Ralph Salerno, a New York-i rendőrség egykori nyomozója egyszer azt mondta: „Az összes gengszter közül, akikkel valaha személyesen találkoztam, és az évek során több tucatnyival találkoztam, csak kettő volt, akinek, amikor egyenesen a szemébe néztem, úgy éreztem, hogy nem szeretném, ha személyesen haragudnának rám. Aniello Dellacroce volt az egyik, és Carmine Galante volt a másik. Gonosz volt a tekintetük, úgy értem, gyilkos szemeik voltak. Látszott rajtuk, hogy mennyire ijesztő, a gyilkosok rideg tekintete.”^[6]

1943-ban Galante a gyanú szerint meggyilkolta Carlo Trescát, egy antifasiszta újság kiadóját New Yorkban. Az olaszországi száműzetésben élő Genovese ajánlotta fel Tresca megölését Benito Mussolini olasz miniszterelnöknek tett szívességként. Genovese feltételezhetően Galanténak adta a gyilkossági megbízást. 1943. január 11-én Galante az információk szerint lelőtte Trescát, amikor a manhattani újság szerkesztőségéből kilépett, majd beszállt egy autóba és el akart hajtani. 1943. január 11-én Galantét gyanúsítottként letartóztatták ugyan, de a gyilkossággal kapcsolatban soha senkit sem vádoltak meg.^[7] 1943. január 11-én a Tresca-gyilkosság után Galantét feltételes szabadlábra helyezésének megszegése miatt ismét börtönbe került. 1944. december 21-én engedték ki a börtönből.^[4]

1953-ban Joseph Bonanno főnök a québeci Montrealba küldte Galantét, hogy felügyelje az ottani kábítószerüzletet. A Cotroni bűnözői családból Vincenzo Cotronival dolgozott együtt a French Connectionben. Bonannoék hatalmas mennyiségű heroint importáltak hajóval Montrealba, majd az Egyesült Államokba szállították. A rendőrség becslései szerint Galante szerencsejátékokból származó nyereséget is gyűjtött Montrealban, évente mintegy 50 millió dollár értékben. 1956 áprilisában Galante erős zsarolási taktikája miatt a kanadai kormány visszatoloncolta őt az Egyesült Államokba.^[8] 1957 októberében Bonanno és Galante, aki ekkor már tanácsos volt,^[9] a szicíliai Palermóban egy szállodában találkoztak a heroin Egyesült Államokba történő behozatalának szándékával kapcsolatban. A találkozón részt vett Lucky Luciano és más amerikai maffiózók, valamint a Giuseppe Genco Russo által vezetett szicíliai maffiából álló küldöttség. A megállapodás részeként a szicíliai maffiózók az Egyesült Államokba jönnének a kábítószer terjesztésére. Galante számos fiatalembert, úgynevezett Zipeket hozott magával családja szülőhelyéről, a trapaniai Castellammare del Golfóból, hogy testőrként, bérgyilkosként és kábítószer-kereskedőként dolgozzanak. 1958-ban, miután kábítószer-összeesküvés miatt vádat emeltek ellene, Galante bujkálni kezdett. 1959. június 3-án a New Jersey Állami Rendőrség emberei letartóztatták őt, miután megállították autóját a Garden State Parkway-en, New York közelében. A szövetségi ügynökök nemrégiben fedezték fel, hogy Galante a Dél-Jersey partjainál lévő Pelican Islanden egy házban rejtőzködik. Miután letette a 100000 dolláros óvadékot, szabadon engedték.^[10] 1960. május 18-án Galante ellen vádat emeltek egy második kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt, ám ezúttal önként feladta magát.^[11] Galante első kábítószeres pere 1960. november 21-én kezdődött; egyik vádlott-társa William Bentvena volt.^[12] Az első tárgyalást kezdettől fogva az esküdtek és póttagok kiesése és a vádlottak kényszerítő erejű bírósági előadásai jellemezték. A bíró 1961. május 15-én tévesnek ítélte a tárgyalást. Az esküdtszéki elnök az éjszaka közepén leesett néhány lépcsőn egy elhagyatott épületben, és sérülése miatt nem tudta folytatni a tárgyalást. Galante-t 20 nap börtönbüntetésre ítélték a bíróság megsértése miatt. 1962. július 10-én, miután a második kábítószer-perében bűnosnek találták, és 20 év szövetségi börtönbüntetésre ítélték.^[13][14]

1974 januárjában Galante feltételesen szabadult a börtönből.^[15] A börtönből való szabadulása után állítólag Galante elrendelte, hogy robbantsák fel az 1973-ban elhunyt ellensége, Frank Costello magánmauzóleumának ajtaját a Szent Mihály temetőben.^[16] 1974. február 23-án a manhattani Americana Hotelben tartott ülésen a Bizottság Philip "Rusty" Rastellit nevezte ki főnöknek. Amikor Rastellit 1976-ban börtönbe küldték,^[17] Galante nem hivatalos megbízott főnökként átvette az irányítást Bonannóék felett.^[18][19] Az 1970-es évek végén Galante állítólag megszervezte a Gambino klán legalább nyolc tagjának meggyilkolását, akikkel erős rivalizálásban állt, annak érdekében, hogy átvegye egy hatalmas kábítószer-kereskedelmi művelet irányítását. 1978. március 3-án az Egyesült Államok feltételes szabadlábra helyezési bizottsága visszavonta Galante feltételes szabadlábra helyezését,^[20] mert vélhetően más Bonanno maffiózókkal állt kapcsolatban, és visszakerült a börtönbe. 1979. február 27-én azonban egy bíró úgy ítélte meg, hogy a kormány jogellenesen vonta vissza Galante feltételes szabadlábra helyezését, és elrendelte azonnali szabadlábra helyezését.^[15]

A New York-i bűnözőklánokat megrémítette Galante arcátlan kísérlete, hogy átvegye a kábítószerpiacot.^[19] 1979-ben a Genovese bűnözőklán főnöke, Frank Tieri kapcsolatba lépett a Cosa Nostra szicíliai vezetőivel, hogy konszenzust teremtsen Galante meggyilkolásához, még a visszavonult Joseph Bonanno jóváhagyását is megszerezte. 1979-ben lendületet kaptak, amikor a hivatalos főnök, Rastelli a Bizottság jóváhagyását kérte Galante megöléséhez. Joseph Massino, egy Rastellihez hű Bonanno-katona továbbította a kérést a Bizottságnak, amely gyorsan jóváhagyta a Galante elleni megbízást.^[21][22][23] 1979. július 12-én Galante-t akkor ölték meg, amikor befejezte az ebédet a Joe és Mary olasz-amerikai éttermének nyitott teraszán, a brooklyni Bushwickben, a Knickerbocker Avenue 205. szám alatt. Leonard Coppolával, egy Bonanno helyi vezérrel és Giuseppe Turano étteremtulajdonossal/unokatestvérével, egy Bonanno katonával ebédelt. Az asztalnál ültek még Galante szicíliai testőrei, Baldassare Amato és Cesare Bonventre. Délután 14:45-kor három símaszkos férfi lépett be az étterembe, besétáltak a teraszra, és sörétes puskákkal valamint kézifegyverekkel tüzet nyitottak rájuk. Galante, Turano és Coppola azonnal meghaltak. A meggyilkolt Galantéról készült képen még mindig egy szivar volt a szájában. Amato és Bonventre, akik nem tettek semmit Galante védelmében, sértetlenül megúszták a támadást. A fegyveresek ezután kirohantak az étteremből.^[24][25]

A New York-i római katolikus érsekség nem engedélyezte, hogy gyászmisét tartsanak Galantéért a rossz hírneve miatt.^[26] Galantét a Queens-i Middle Village-i Saint John's temetőben temették el. 1984-ben Bonventre-t meggyilkolva találták egy New Jersey-i raktárban, állítólag azért, hogy biztosítsák a hallgatását a Galante-gyilkosságban. 1987. január 13-án Anthony Indelicato-t 40 év börtönbüntetésre ítélték, mint a bizottsági per vádlottját, a Galante, Coppola és Turano gyilkosságokért.^[27]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Carmine Galante című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• "FBI Files Carmine Galante 1 through 12"
• Seize the Night: Carmine Galante
• Carmine "Lilo" Galante a Find a Grave oldalán.
• Pistone, Joseph D.; & Woodley, Richard (1999) Donnie Brasco: My Undercover Life in the Mafia, Hodder & Stoughton. ISBN 0-340-66637-4.
• Pistone, Joseph D.; & Brandt, Charles (2007). Donnie Brasco: Unfinished Business, Running Press. ISBN 0-7624-2707-8.
• DeStefano, Anthony. The Last Godfather: Joey Massino & the Fall of the Bonanno Crime Family. California: Citadel, 2006.

• Amerikai maffia
• Bonanno bűnözőklán