PROFILPELAJAR.COM

	Calderón-hídi csata
	Térkép
Konfliktus	Mexikói függetlenségi háború
Időpont	1811. január 17.
Helyszín	Zapotlanejo közelében
Eredmény	a függetlenségi harcosok veresége
	Szemben álló felek
függetlenségi harcosok	spanyolok
	Parancsnokok
Miguel Hidalgo y Costilla, Ignacio Allende	Félix María Calleja
	Szemben álló erők
80–90 000 fő, 95 ágyú	6000 katona
	Térkép
	Calderón-hídi csata Pozíció Mexikó térképén
	é. sz. 20° 40′ 27″, ny. h. 103° 00′ 43″20.674167°N 103.011944°WKoordináták: é. sz. 20° 40′ 27″, ny. h. 103° 00′ 43″20.674167°N 103.011944°W
	A Wikimédia Commons tartalmaz Calderón-hídi csata témájú médiaállományokat.

A calderón-hídi csata a mexikói függetlenségi háború egyik ütközete volt, amelynek során a függetlenségért harcoló felkelők súlyos vereséget szenvedtek a spanyol hadaktól.

Története

Az 1810-ben kezdődött mexikói függetlenségi háború fővezére, Miguel Hidalgo y Costilla az év végén Guadalajarában kormányt alakított, és kimondta az ország függetlenségét. Ezt azonban még nem tudta érvényesíteni, mivel végleges katonai győzelmet még nem arattak a spanyolok felett. 1811. január 17-én meg is érkeztek Félix María Calleja katonái Guadalajara közelébe, ahol Zapotlanejo mellett, a 17. században épült^[1] Calderón-hídnál összeütközésbe kerültek Hidalgo és Ignacio Allende seregével. A függetlenségiek 80–90 000 ezren voltak (ebből 20 000 lovas,^[1] a többi nagyrészt indián és mesztic^[2]) és 95 ágyú is tartozott hozzájuk, ám többnyire katonailag képzetlen emberekről volt szó, és csak 3000-nek volt közülük puskája. A többiek lándzsákkal, kapákkal, macsetékkel, íjakkal és kezdetleges gránátokkal voltak felszerelve. A spanyolok ellenben, bár csak 6000-en voltak, jól képzett és jól felszerelt emberekkel rendelkeztek.^[3]^[4]

A felkelők 67 ágyút sorakoztattak fel a folyó partján, további 28 kisebbet pedig a környező dombokon helyeztek el. Az utóvédbe csoportosították a tartalék gyalogságot, amelyhez a legfegyelmezetlenebb emberek tartoztak; itt tartózkodott Hidalgo is. A José Antonio Torres által irányított tüzérség jobb szélén felsorakozó lovasságot Mariano Abasolo vezette, míg a folyó déli oldalán Miguel Gómez Portugal egy osztaga foglalt helyet. A másik oldalon Calleja három oszlopba rendezte fegyelmezett seregét. A négy ágyúval rendelkező, lovasságból és gyalogságból álló bal szárnyat Manuel Flon, Cadena grófja vezette, a jobb szárnyat Miguel de Emparán lovassága alkotta, a harmadik rész élén pedig maga Calleja állt. Flon célja a felkelők jobb szárnyának támadása volt, Emparáné a tartalékoké, Calleja pedig arra készült fel, hogy ott és akkor avatkozzon be, ahol és amikor szükséges. Egyúttal megbízta José María Jalón ezredest azzal, hogy gyalogságával középen támadjon.^[2]^[4]

Reggel Flon serege előrenyomult, és véres összeütközésbe keveredett Torres egységeivel, akit azonban annak számbeli fölényének köszönhetően nem tudott visszaszorítani. Eközben Emparán támadását Gómez Portugal visszaverte, sőt, Emparán a fején meg is sebesült. Calleja úgy döntött, megerősíti a támadást: átkelt a hídon, hogy rátámadjon a felkelők bal szárnyára, végül sikerült hét ágyút zsákmányolnia és elfoglalnia az északi dombot. Itt szerzett tudomást a sereg másik két részének szorult helyzetéről. Flon annak ellenére sem bírt Torresszel, hogy újabb két ágyú, a gránátosok második zászlóalja, valamint két újabb lovas alakulat érkezett segítségére. Calleja Jalónt Emparán megerősítésére küldte (így Gómez Portugal támadásait ott már vissza tudták verni), valamint a Flon szárnyából szétszóródott embereket egybegyűjtötte a hídon.^[2]

Hatórányi küzdelem után a spanyolok veresége már elkerülhetetlennek látszott. Ekkor azonban egy gránát felrobbantotta a függetlenségiek egyik lőszeres kocsiját, ez pedig óriási zavart okozott soraikban, sokakat megfutamított, ráadásul a környező legelő füve is felgyulladt. Calleja kihasználta a helyzetet, dragonyosaival bal oldalról rárontott a szétszóródott ellenségre, és szinte az összes ágyújukat megszerezte. A függetlenségieknek ekkor már csak egy hat ágyúból álló kisebb egysége maradt egy dombtetőn, de néhány perc alatt ezt is elvesztették. Délután négy körül a spanyol lovasok üldözőbe vették a menekülő felkelőket, Flon pedig a maradék harcosokra rontott rá, azonban egyik utolsó akciójukkal csapdába ejtették és megölték.^[2]

Következmények

Másnap Calleja diadalmasan bevonult Guadalajarába.^[4] A városban szerkesztett függetlenségi lapnak, az El Despertador Americanónak az utolsó száma a csata napján jelent meg.^[5] Egyúttal útnak indították José de la Cruz erőit, hogy foglalja vissza a felkelők kezén levő nayariti kikötőt, San Blast is.^[2]

A felkelők közül Abasolo emberei hagyták el elsőként csatateret, és Guadalajarába menekültek, ahol titokban próbálták tartani a vereség hírét, sőt, 18-án reggel, amikor Hidalgo is visszaért a városba, kihirdették, hogy győzelmet arattak, és még a harangokat is megkongatták ennek örömére. Hidalgóék egész nap a városban maradtak, majd másnap Aguascalientes irányába hagyták el azt.^[6] Néhány nap múlva a Pabellón haciendán megtartott gyűlésükön Hidalgót kiáltották ki felelősnek a vereségért, és megfosztották a függetlenségi mozgalom főparancsnoki tisztségétől; helyette Ignacio Allendét nevezték ki.^[2]

Az utókor a Calderón-híd középső ívére egy emléktáblát helyezett el a következő felirattal: „Itt, 1811. január 17-én a sors ellenséges volt a haza atyjával, Miguel Hidalgo y Costillával és don Ignacio Allende tábornokkal.”^[2]

Források

↑ ^a ^b Batalla del Puente de Calderón (spanyol nyelven) (PDF). INAH. [2017. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g Roberto Espinosa de los Monteros Hernández: Puente de Calderón, una amarga derrota insurgente (spanyol nyelven). INEHRM. [2012. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
↑ 62. Batalla del Puente de Calderón, en un minuto (spanyol nyelven). Bicentenario. [2011. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
↑ ^a ^b ^c 17 de enero de 1811. Batalla de Puente de Calderón (spanyol nyelven). Bicentenario. [2011. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
↑ A függetlenségi háború kronológiája (spanyol nyelven) (PDF). Bicentenario. [2012. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
↑ Raúl González Lezama: Después del desastre de Puente de Calderón (spanyol nyelven). INEHRM. [2012. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 10.)