1898-tól Kína nyugati iskoláiban volt főfelügyelő. Filozófiát, pszichológiát, művészettörténetet a lipcsei egyetemen hallgatott az 1900-as évek közepén. Kapcsolatba került Karl Lamprecht német történésszel is, aki a történeti kutatások módszereinek elismert kutatója volt. 1912-től kultuszminiszterként vett részt a Kínai Köztársaság oktatásügyi reformjában, de Jüan Si-kaj(Yuán Shìkǎi) elnöksége alatt lemondott. Caj(Cài) lemondása után újra visszatért Németországba, majd Franciaországba is ellátogatott.
1916-ban visszatért Kínába és a Pekingi Egyetem rektora lett és olyan híres gondolkodókat gyűjtött maga köré, mint Li Ta-csao(Lǐ Dàzhāo) és Csen Tu-hsziu(Chén Dúxiù), akik később részt vettek a Kínai Kommunista Párt megalapításában. A tradicionális nemzeti értékek és a modern nyugati pedagógiai eszmék szintézisére törekedett. Nagyra értékelte John Dewey pragmatista pedagógiai gondolatait is. Életfogásában Caj(Cài) egyenértékű fontosságot tulajdonított az erénynek, a bölcsességnek, az egészségnek, a szépségnek és az együttműködésnek (德, tö(dé); 智, cse(zhì); 体, ti(tǐ); 群, csün(qún); 美, mej(měi)), és ezeket a mai napig tanítják Tajvanon, Hongkongban és Makaón. A nők kapcsán is volt állásfoglalása, helyeselte a nők iskoláztatását, ugyanekkor ellenezte az ún. vadházasságot, de támogatta a válást és az újraházasodást. Ellenezte továbbá a nők lábának elkötését és az ágyasok tartását, ami széles körben elterjedt volt Kínában abban az időben.
Később, 1927-ben társalapítója lett Kína első modern zenei felsőoktatási intézményének, a Sanghaj(Shanghai) Zenekonzervatóriumnak. (A konzervatórium jelenlegi neve kínai nyelven: 上海音楽学院, Sanghaj Jinjüe Hszüejüan(Shànghǎi Yīnyuè Xuéyuàn)). 1928-ban Caj(Cài) lett a Kínai Tudományos Akadémia (中央研究院, Csungjang Jencsiu Yüan(Zhōngyāng Yánjiù Yuàn) - Academia Sinica) első elnöke. 72 évesen halt meg Hongkongban.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Cai Yuanpei című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Lucien Bianco: Les Origines de la révolution chinoise, 1915-1949.(=A kínai forradalom eredete : 1915-1949.) Gallimard, « Folio Histoire », 1967.
Zhang Lizhong: Cai Yuanpei. In: Thinkers on education. I. Paris, 1993. 147-157.
Cai Jianguo: Cai Yuanpei: Gelehrter und Mittler zwischen Ost und West.(= Tudós és közvetítő Kelet és Nyugat közt) Deutsch von Hans Christian Stichler. Münster [u.a.]: Lit 1998.
