„Caius Cassius Longinus” lehetséges további jelentéseiről lásd: Caius Cassius Longinus (egyértelműsítő lap).

Caius Cassius Longinus (1. század) római politikus, jogász, az előkelő plebeius Cassia gens tagja. Egyesek szerint azonos volt Caligula sógorával, aki 30-ban Asia provincia helytartója lett. Erre az ókori Pomponius utal, azonban elképzelhető, hogy tévedett. Felmerült a lehetőség, hogy mind ő, mind a vele összekevert Lucius Cassius Longinus consulok voltak abban az évben, sőt az is, hogy egyazon személyről van szó.

Claudius császár uralkodása alatt, 50-ben Syria helytartója volt. Bár kormányzása alatt nem volt háború, vasfegyelmet tartott a rábízott csapatoknál, és kondíciójuk fenntartására is ügyelt. Ő vezette az Eufráteszhez Meherdatest, akit a Pártus Birodalom királyává akartak tenni. Hazatérve hatalmas tekintélynek örvendett makulátlan személyisége és hatalmas vagyona révén, ám mindezzel kivívta Nero rosszallását. Császári parancsra 66-ban száműzték Szardínia szigetére, majd Vespasianus idején hívták vissza. Száműzetése idején vak volt, tudósít Suetonius.

Longinus felesége a híres jogász, Quintus Aelius Tubero lánya, és Servius Sulpicius unokája volt. Ő azonban nem csak így kötődött a római joghoz, hanem annak jeles művelője is volt: 10 könyvet írt a polgárjogról (Libri Juris Civilis), illetve kommentárokat Vitellius és Urseius Ferox munkásságához, amelyeket megőriztek a Digestában. Cassius Masurius Sabinus és Ateius Capito iskolájához tartozott, azonban mivel módszereiket még tudományosabb síkra vitte, az utána fellépő nemzedéket már Cassiani névvel illetjük.

Elődei: Marcus Vinicius és Lucius Cassius Longinus

Consul 30 (suff) collega: Lucius Naevius Surdinus

Utódai: Tiberius és Lucius Aelius Seianus

• Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
  Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).