| Cézium-perklorát[1][2]
|
![]()
|
|
| IUPAC-név |
cézium-perklorát
|
| Kémiai azonosítók
|
| CAS-szám |
13454-84-7
|
| PubChem |
3035378
|
| ChemSpider |
109912
|
| EINECS-szám |
236-643-0
|
|
|
| InChI |
|---|
| 1/ClHO4.Cs/c2-1(3,4)5;/h(H,2,3,4,5);/q;+1/p-1 |
|
| InChIKey |
WKDKOOITVYKILI-UHFFFAOYSA-M
|
| Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
| Kémiai képlet |
CsClO4
|
| Moláris tömeg |
232,36 g/mol
|
| Megjelenés |
színtelen, kristályos
|
| Sűrűség |
3,327 g/cm³
|
| Olvadáspont |
250 °C bomlik
|
| Oldhatóság (vízben) |
1,974 g/100 ml (25 ºC)
|
| Törésmutató (nD) |
1,4887
|
| Kristályszerkezet
|
| Kristályszerkezet |
rombos (<219 °C)
köbös (>219 ºC, a = 798 pm)
|
| Tércsoport |
Pnma (<219 °C)
F43m (>219 ºC)
|
| Rácsállandó |
a = 982 pm Å, b = 600 pm Å, c = 779 pm (rombos), <219 °C) Å
|
| Veszélyek
|
| MSDS |
External MSDS
|
| EU Index |
nincs listázva
|
| Lobbanáspont |
nem gyúlékony
|
| Rokon vegyületek
|
| Azonos kation |
cézium-klorid
cézium-klorát
|
| Azonos anion |
lítium-perklorát
nátrium-perklorát
kálium-perklorát
rubídium-perklorát
|
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
|
A cézium-perklorát a perklórsav céziumsója, fehér, kristályos vegyület, képlete CsClO4. Hideg vízben és etanolban mérsékelten, forró vízben jobban oldódik.
A legrosszabbul oldódó alkálifém-perklorát (oldhatóságuk a Rb, K, Li és Na sorban növekszik), ami elválasztására vagy akár gravimetriás elemzéshez is felhasználható.[3] Rossz oldhatósága fontos szerepet játszott a francium alkálifémként történő jellemzéséhez, mivel a francium-perklorát a cézium-perkloráttal együtt válik le.[4]
Oldódása vízben[1][2]
| Hőmérséklet (°C)
|
0
|
8,5
|
14
|
25
|
40
|
50
|
60
|
70
|
99
|
| Oldódik (g / 100 ml)
|
0,8
|
0,91
|
1,91
|
1,974
|
3,694
|
5,47
|
7,30
|
9,79
|
28,57
|
Hevítve 250 °C felett cézium-kloridra bomlik. Mint minden perklorát, erős oxidálószer, hevesen reagál a redukálószerekkel és a szerves vegyületekkel, különösen magas hőmérsékleten.
Jegyzetek
- ↑ a b Perry, Dale L. & Phillips, Sidney L. (1995), Handbook of Inorganic Compounds, CRC Press.
- ↑ a b Brezina, F.; Mollin, J. & Pastorek, R. et al. (1986), Chemicke tabulky anorganickych sloucenin, SNTL.
- ↑ Chemistry of the Elements. Oxford: Pergamon Press, 1017. o. (1984). ISBN 0-08-022057-6
- ↑ Hyde, E. K. (1952), "Radiochemical Methods for the Isolation of Element 87 (Francium)", J. Am. Chem. Soc. 74 (16): 4181–84, DOI 10.1021/ja01136a066
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Caesium perchlorate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
