Bónis Éva
Bónis Éva (Budapest, 1919. január 20. – Budapest, 1999. február 12.) régész, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora. ÉleteÉdesapja Bónis Pál. Apai nagyanyja Edvi Illés Auguszta, Edvi Illés Károly büntetőjogász akadémikus húga. 1944-ben kötött házasságot. Fia Baranyai Zsolt (1948–1978) matematikus. 1937-ben a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban érettségizett. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1942-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. A történettudományok kandidátusa fokozatot 1968-ban nyerte el, kandidátusi értekezésének címe: A gellérthegy – tabáni késővaskori telep, mely 1969-ben németül is megjelent. A Magyar Tudományos Akadémián a történettudományok doktora 1988-ban, a pannóniai agyagművesség termelési központjairól írt doktori értekezésével. MunkásságaBónis Éva a Fővárosi Múzeumok Régészeti Intézetében kezd dolgozni (1940–1951). A Magyar Nemzeti Múzeumba 1951-ben kerül, ahol először tudományos munkatárs, majd az Adattár osztályvezetője (1955–1956). 1956-1962 között tudományos főmunkatárs, 1962-1987 között a Római Gyűjtemény vezetője. 1962-től az ELTE Bölcsészettudományi Kar Régészeti Tanszékén oktat, 1981-től annak címzetes egyetemi docense, később címzetes egyetemi tanár. Magyar és külföldi tudományos társaságok tagja: 1973-tól az MTA Régészeti Bizottság Ókori Albizottságnak, 1966-tól a Német, 1975-től a bécsi Régészeti Intézetnek. A Római Kerámiakutatók Nemzetközi Egyesületének (Rei Cretariae Romanae Fautores) tagja 1957-től. Az Archaeologiai Értesítő szerkesztője és a szerkesztőbizottság tagja (1949–1992). Elismerései
Művei
Források
További információkInformation related to Bónis Éva |