Debreceni származású, itt 1648. október 19-én lépett a felsőbb tanulók sorába. Tanulmányait elvégezvén külföldre ment és Rhédey Ferenc gróf költségén Hollandiában tanult, 1652-ben az utrechti egyetemre, 1653. március 9-én a leideni egyetemre, ugyanezen év július 13-án a franekeri egyetemre iratkozott be. 1654-ben hazájába visszatérvén előbb patrónusa, gróf Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem udvari papja, később szentjóbi, 1658 elejétől huszti lelkész lett. Hamarosan megválasztotta esperesnek választotta a máramarosi egyházmegye, majd 1659 őszének elején Debrecenbe került papnak.
Munkái
Disputatio theologica de potentia S. Scripturae. Lugd. Batav., 1653.
De SS. Litterarum auctoritate. Uo. 1653.
De clementia. Franequerae, 1654.
De rerum differentiis. Uo. 1654.
De divina providentia. Uo. 1654.
Hangos trombita. Debreczen, 1664. (Alkalmi beszédek, ajánlva gr. Rhédei Ferencz máramarosi főispánnak. A hajdúvárosoknak a törökök által való fölégetéséről szól. Életrajzi adatokkal.)
Halotti prédikáczió, melyet gr. Rhédei László felett prédikállott. Uo. 1664. (Külön címlappal, de nem önállóan, hanem az előbbi munkával együtt jelent meg annak 163–208. lapjain.)